Kollár Annamária: Őszi reggel
Fáradtan nyújtózik a határ,
Nyűgösen ébrednek a vén fák.
Álmosan visszabújik a mező
Ködtakaró alá, míg a nap feljő.
Pihenne már a vén fűzfa,
De a nap még hívogatja.
Dalos madár szól az ágán,
Nyár szavát idézi árván.
Tépett koronáján aranylevél csillan,
Lassan levetkőzi s álomba szunnyad.
Most még lomhán ballagó patak dalol
Tavaszról, forró nyárról,
Huncut szivárványról...
Lassan tovaszáll a dal,
Puha álmot hagy, s betakar.
Álomba ringatja a vén fűzfát
Mosolyogva,
Tavasztündérről álmodik talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése