Boldog Halloweent!

Egy éjszaka

mikor minden lehetséges,

ez nem vicces,

nem nevetséges,

az utcákon kóbor lelkek lesnek

a boldog gyermekekből áldozatok lesznek,

a világot szellemek járják

az embert a sarkon túl várják,

az erdőben farkasember vonyít

életet sirat

melyet átok szorít,

vámpír bújik házak árnyékában

semmi jó nincs szándékában,

szemfogai nyakadba vájnak

s az utca sarkán csak

egy száraz hullát találnak,

rubinvörös véred

beszínezi ajkát

jelezvén

komor hatalmát,

messziről a szél

egy lány sikolyát hozza,

az éjszaka szörnyeit

csak ez a hang vonzza.

A temető éledezni kezd

csak te lehetsz

ki rajta veszt,

öntudatra ébred mind ki holt

sírból kel ki, Múlt, mi volt,

a tükörből más arca néz

elfordulni túl nehéz,

ez nem álom, ez valóság

már elhagyott a bátorság,

démonokat visz a szél

a Gonoszé ez az éj.

Segítséget ne is várj

inkább este ne járkálj,

csukj be ajtót, ablakot

szíved félelemtől zaklatott,

bújj be az ágyba,

húzz magadra takarót!

Ez a Gonosz Álma!

Vegyél be egy altatót!

Boldog Halloweent!

Őszi Szerelem

Veress Ferenc: Őszi Szerelem

A parkban lágyán fújt az őszi szél

Vele táncolt az elsárgult levél

Az őszirózsa is elsárgult már

Vörösen napsárgán pompázott a táj

Rózsáknak szirmait szétfújta az őszi szél

Az a lány egy parkban egyedül üldögélt

Hosszú hajába bele, bele kapott a szél.

Oly szépségeset azóta se láttam még.

A szél körülötte szórta szét a szirmokat

Ahogy rám nézett úgy éreztem a szemével hívogat.

Akkor tudtam meg hogy ő volt kire vártam rég

Szívem lángra gyúlt s éreztem ég.

Már ültem mellette és fogtam a kezét

És néztem azt a megigéző tenger kék szemét.

Ahogy néztük ott egymást a nap is lement

De még utolsó sugara színesre festette az eget.

Padon ülve az idő gyorsan elment

Az égre a csillagok és már a hold is felment

Ezüstös fénye lábunk elé csorgott

Átöleltem s kapott egy forró csókot

Eszembe jut sokszor Ő mikor egyedül vagyok

Pedig rég volt már számára csak egy emlék vagyok

Eltelt egy ősz de őt nem feledem

Engem akkor érintett meg az Őszi Szerelem.

Elmúlt már rég de mégis gondolok rá

Az a pad s a rózsák még mindig ugyanott áll

Ismét ősz van és én rá gondolok

De hűvös szél fúj magányos vagyok!

Elvárni senkitől nem lehet semmit

Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek... egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk... mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.

Sarah Garden

Halloween édesség

A boszorkány seprűje

Hozzávalók:

1 csomag ropi

1 csomag szeletelt sajt

metélőhagyma

Elkészítés:

A szelet sajtokat ¾-ig bevágjuk, majd rátekerjük egy-egy ropira.

Metélőhagymával átkötjük és rögzítjük a sajtokat.

Halloween golyók

Hozzávalók (8 adag):

50 dkg kekszmorzsa

5 ek porcukor

15 dkg margarin

40 ml rumaroma

4 ek cukrozatlan kakaópor

1 dl meggylé (ha szárazabbnak látjuk a masszát, lehet 2 dl is)

50 dkg marcipán (vagy tortabevonó massza, ha fehéret veszünk nyugodtan lehet víz alapú festékkel is festeni csak sok porcukrot használjunk közben)

Elkészítés:

Mindent száraz hozzávalót kimérünk egy tálba. A szobahőmérsékletű margarinnal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a meggylevet és a rumaromát is.

Ezt követően golyókat formázunk, én utána egy 20-30 percre legalább hűtőbe teszem, hogy összeálljanak.

A marcipánt vagy tortabevonó masszát, ki mit szeret jobban, tetszőlegesen tesszük rá a golyókra. (Ha nagyon ragad, porcukrot használjunk a nyújtásnál!) Lehet töklámpás, szellem, múmia, ki mit szeretne. Egyszerű és nagyszerű lesz az összes ! :) Ha külön elemeket rakunk rá még pluszba, kicsi vízzel könnyen ragaszthatók. Például a szemecskék vagy a száj, bármi más.

Patakparton

Horváth M. Zsuzsanna: Patakparton

Kristálycsillanás a vízfodrokon,

a patak csobogását hallgatom.

Mohaágyon, kövek közt csörgedez,

hangjával erdő csendjét töri meg.

Fáknak sóhaja, harmatcseppet sír,

avarpaplanra hullva gyöngyöt ír.

Nap kél, fénysugáron pókháló csüng,

ökörnyállal körbe szőve csend ült.

Patak tükrében hajlongó ágat,

a hullámkaréj fésüli, rázza.

Kőágyon pihen, nyújtózik a fény,

játszi könnyedséggel hárfázik a szél.

Egy szép napon rá kell jönnöd

Egy szép napon rá kell jönnöd, hogy senkire és semmire nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy, mindössze Önmagadra. Szeresd magad, légy büszke minden apró sikeredre és légy önmagad. Ez a legfontosabb. Élj tartalmas életet, használj ki minden pillanatot, szívd magadba az újat. Légy vagány, légy vadóc, ha az kell. Húzódj vissza és figyelj csendben, ha arra van szükség. Mindig azt tedd, amire vágysz, amit a szíved diktál. Ne gondolkodj túl sokat, mert elveszel a részletekben. És ne feledd: semmi más nem számít csak Te. Minden egyéb csak plusz.

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Stephen King

Egyikünk sem tökéletes

„ Egyikünk sem tökéletes. Előfordul, hogy olyasmit teszünk vagy mondunk, ami a társunk számára bántó. A múltat nem törölhetjük ki az életünkből, de ha bocsánatot kérünk, és megpróbálunk másként cselekedni, enyhíthetjük a fájdalmat, amit házastársunknak okoztunk. Ha társunk megbocsát, a meghitt kapcsolat helyreáll. A szeretet kész a megbocsátásra. ”

Gary Chapman

Megbocsátani és felejteni

"Megbocsátani és felejteni" - tartja a mondás, és idealizáltan nemeslelkű énünknek nem is kell más. Csakhogy a valódi énünk számára már egyáltalán nem olyan egyértelmű a kettő közötti kapcsolat. Rendszerint felejtenünk kell egy kicsit ahhoz, hogy megbocsássunk. Ha már nem olyan friss a fájdalom érzése, könnyebb megbocsátani, ettől nem él már bennünk olyan elevenen az emlék, satöbbi, satöbbi. Ez a pszichológiai visszacsatolási lánc az, ami utólag visszatekintve megbocsáthatóvá teszi az olyan vétkeket, amelyek először feldühítettek minket.

Ted Chiang

Igazgyöngyök

Igazgyöngyök

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,

S a kék vizekben tündökölt a hold,

Tündér leány állott a tenger partján,

S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...

De egy este... messze észak felől

Orkán hadával érkezett a tél,

A tündér sírt és fényes könnyeit

Zúgó tengerbe hullatta a szél...

Aztán elment... a tenger várta, várta,

És fodros habja többé nem dalolt.

Ködös, borongós, néma éjszakákon

Sötét vizén nem tündökölt a hold...

S a mélybe hallott tündér könnyekből

Lettek a fényes igazgyöngy szemek...

A gyöngyhalász néha megtalálja

A mélybe rejtett tündér-könnyeket...

Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,

És verseim az igazgyöngyszemek...

Egyszer lelkembe zokogott egy tündér

S azóta néha gyöngyszemet lelek...

Wass Albert

A legfontosabb dolgok

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.

Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.

Ám azt hiszem, többről van itt szó.

A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.

És szerintem ez a legrosszabb.

Amikor a titok nem miattad marad titok,hanem mert nincs, aki megértsen."

Stephen King: Állj ki mellettem!

Az emberség ragyogása

"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted - mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed. A szívedhez közelálló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tőled származik, miattad esett meg. Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel közeli kapcsolataidban? Vizsgáld meg inkább, hogy a fekete keserűség képében hozzád érkező indulatok valóban a gyűlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz - mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben. Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál."

Seneca

A séta öröme

"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek."

Márai Sándor

Néha várni kell

"Néha várni kell. Nem türelmetlenkedni, nem kierőszakolni semmit sem. Tudni, jó helyen vagy, csinálni a dolgaid, tiszta lelkiismerettel. Közben, ha eléd csöppen bármi vagy bárki jó, azt kiélvezni. Átélni minden pillanatát a lehető legjobban. Aztán az idő eldönti ki és mi marad melletted, veled, az életedben. Mert aki, és ami nem neked való, az menni fog. Csak azok az emberek, helyzetek, körülmények maradnak, akik neked teremtettek. A nem hozzád illőek kiesnek, elmaradnak vagy megváltoznak. Ezen ne sértődj meg. Ez az élet rendje, nem tehetsz ellene semmit. Viszont, ha élvezed minden pillanatát, akkor Te csak nyerhetsz. És ez a lényeg."

Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember

Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei!

Erich Kästner

Nekem sohasem volt türelmem

Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.

Margaret Mitchell

Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek

Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek.

Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered.

Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz,

Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes.

(...)

Az élet csatáit nem mindig

Az erősebb, gyorsabb nyeri,

És előbb-utóbb az győz,

Aki, hogy győzhet, elhiszi.

Angol nyelven:

"If you think you are beaten, you are

If you think you dare not, you don`t,

If you like to win, but you think you can`t

It is almost certain you won`t..."

Walter D. Wintle

Őszi reggel

Kollár Annamária: Őszi reggel

Fáradtan nyújtózik a határ,

Nyűgösen ébrednek a vén fák.

Álmosan visszabújik a mező

Ködtakaró alá, míg a nap feljő.

Pihenne már a vén fűzfa,

De a nap még hívogatja.

Dalos madár szól az ágán,

Nyár szavát idézi árván.

Tépett koronáján aranylevél csillan,

Lassan levetkőzi s álomba szunnyad.

Most még lomhán ballagó patak dalol

Tavaszról, forró nyárról,

Huncut szivárványról...

Lassan tovaszáll a dal,

Puha álmot hagy, s betakar.

Álomba ringatja a vén fűzfát

Mosolyogva,

Tavasztündérről álmodik talán.

Októberi séta

Áprily Lajos: Októberi séta

Ez itt a hervadás tündér-világa.

Akartál látni szép halált velem?

A Bükkös-erdő bús elégiája

szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,

közöttük láthatatlan kéz kaszál.

Az ágakról a fölrebbent rigóraj

tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,

holnap szél indul, döntő támadás,

holnaputánra minden elfelejti,

milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,

tönkök merednek dúltan szerteszét,

s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,

vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

A partot fűzek testőrsége óvja,

a tollforgójuk ritkítottan ing.

Halkan himbál a horgom úsztatója,

nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,

s a víz egy percre hullámos határ:

innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek

ijedt lombok rebbennek szerteszét,

a szél felettük pókszálat lebegtet,

ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,

az ő húrjáról szól a halk zene.

Most át fog jönni: árnyékát sötéten

pallónak átveti a jegenye.

Úgy érzem

Gani Zsuzsanna: Úgy érzem

Úgy érzem, valahogy

más ez a reggel.

Bár süt reám a Nap,

de már csak keggyel.

Orcámba csordogál

a bús, méla ősz,

csipked hűvös szele,

jaj, Te kora ősz!

Ó, mondd, miért jöttél,

még nem vártalak!

Ám ha úgyis itt vagy,

karomba zárlak.

Ölelem rőt színed,

arany tiarád,

kavargó levelek

derűs viharát.

Bőségtállal kínálsz,

mi nagyon finom.

Friss avarillatod

iszom, csak iszom.

Patakparton

(Pankotai Sándor: Patakparton)

Horváth M. Zsuzsanna: Patakparton

Kristálycsillanás a vízfodrokon,

a patak csobogását hallgatom.

Mohaágyon, kövek közt csörgedez,

hangjával erdő csendjét töri meg.

Fáknak sóhaja, harmatcseppet sír,

avarpaplanra hullva gyöngyöt ír.

Nap kél, fénysugáron pókháló csüng,

ökörnyállal körbe szőve csend ült.

Patak tükrében hajlongó ágat,

a hullámkaréj fésüli, rázza.

Kőágyon pihen, nyújtózik a fény,

játszi könnyedséggel hárfázik a szél.

Szeretlek

Tobai Rózsa: Szeretlek

Szeretlek, imádlak ez a két szó,

Mit füledbe súgnék, ha itt lennél velem,

E két szó sem fejezi ki, amit érzek.

Azt hittem eddig, tudom, mi a szerelem.

Most érzem csak, hogy eddig álmodtam,

Mióta ismerlek, csak téged látlak álmomban.

Úgy érzem a szerelem most ért utol,

Ha Rád gondolok a könnyem kicsordul.

Téged látlak éjjel, nappal,

S képedet szívembe hordom magammal.

Lehet, hogy szerelmünk örökre plátói,

De már megértem nem fogok bánkódni.

Gyönyörű arcodat nézem a képeken,

S nem hiszem el, hogy ilyen van az életben.

Örülnék, ha egyszer, karjaidba zárnál,

Soha el nem engednél, s vigyáznál rám.

Annyira szép, hogy soha nem gondoltam,

Hogy a szerelem még utolér, álmodtam?

Nem álom ez, a legnagyobb valóság,

Hogy szeretlek, ez a nagy igazság.

Szeretnék Veled kicsit boldog lenni,

Utolsó éveim meg tudnád szépíteni.

Ha szerelmünk plátói is marad,

Csak arra kérlek, soha meg ne tagadj!

Te hoztad ki belőlem, mit még soha senki,

Verset írtam Neked, hogy jobban tudj szeretni.

Könnyeimmel küzdök, hogy elküldjem Neked,

E verset, mi szívemből szól ne feledd!!!

Arckép

Erdős Renée: Arckép

Megcsókolom a szemeidet,

Amiktől félek...

Megcsókolom a homlokodat

S benne a hallgatag évek

Titokzatos álmait sorra....

Rátapad ajkam sötét szemeidre,

Viharos homlokodra.

Végigkúszik ajkam arcodon

És megkeresi állad,

Szép nyakad, büszke vállad...

És fél a szívem és a kezem reszket...

Hogy tudok ezentúl élni?

Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?

Az ajkaidhoz nem merek érni -

Az ajkaidhoz nem merek érni 

Ha rám tekintesz

Ez majdnem szerelem volt

Őszi napfény

Levette ködfátylát...

Élő Lilla: Levette ködfátylát...

Levetve ködfátylát a világ,

s az ősz napsugara járta át.

Egy nyugodt szombat délután.

A macskaköveken néha

egy-egy halk koppanás,

Ugrándozó gyermek, nevetés, kacagás.

A vadgalamb még mindig dúdol,

Pedig hány év eltelt már...

S a dallam nem változott,

Érted, ha figyelsz reá.

Levette ködfátylát a világ,

Hogy láthassuk gyönyörű arcát.

Üldögélve a nap melengető fényében,

Vagy tenni, mit tenni kell,

Szeretetben, egyetértésben,

Nézni a másik szemébe, tisztán egyszerűen.

Levette ködfátylát a világ,

Hogy elhiggyük, vannak még csodák.

Hiszen ha látva látsz és értesz,

S hiszed, a kicsi is változtat,

Ne kérdezz,

"Tégy, tedd, amit kell",

Mit szíved kér, amiért úgy ver.

Hogy a szeretet ne legyen elcsépelt,

Levette ködfátylát a világ,

hogy láthassuk egymást,

hogy süthessen ránk a napsugár,

hogy elhihessük, vannak még csodák,

hogy lelkünk erőre kapjon,

s alkossunk, tovább kicsit vagy akár nagyot.

Szép veletek az élet

Kun Magdolna: Szép veletek az élet

Ahogy az évek telnek, szívem csendesebb lesz,

s egyre jobban féli jövő idejét,

mert tudja, hogy egyszer, fáradt dobbanása

már nem pergeti többé az idő kerekét.

De addig, gyermekeim, minden percet, órát

arra használok, hogy veletek legyek,

és százszor és ezerszer elmondjam majd azt,

milyen szép az élet, mert ti léteztek.

Hisz ennek a világnak valós szépségét

mindig, de mindig szemetekben láttam,

azon szemekben, melyek könnyként ragyognak

egy smaragdzöld színű szelíd pillantásban.

Könnyek, amik az öröm és áldás könnyei,

s amelyeknek értékét mindig akként nézem,

hogy mit érnek majd lelkemben akkor, amikor

fényalakom körvonala fenn lebeg az égben.

Szép estét és mesés éjszakát!

Örökké tart

Tankcsapda - Örökké tart

Gyere, mondd el, mi a baj béb' én,figyelek rád. Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád. Látom van valami, ami a szívedet nyomja, Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja. Gyere ne félj tőlem én nem verlek át, Ha belekezdtél hát folytasd tovább, Ha akarod suttoghatsz, Nekem az is elég hogy halljam, És én majd,ott leszek és segítek ha baj van! Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék, Nézd meg jobban hogy élnek anyádék! Ha nem hiszed el hogy az élet, Tényleg örökké tart, Hiába úszol belefulladsz, Pedig ott van a másik part. Na jól van, borítsunk fátylat a múltra, A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen, És néha elvisznek magukkal arra az útra, Ahol az érzelmek laknak nem az értelem. Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt, Néha mindenki elkövet néhány hibát, De ha magadba nézel és azt látod, Hogy a szíved tiszta, Akkor jó az út amin jársz És többé ne is fordulj vissza! Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék, Nézd meg jobban hogy élnek anyádék, Ha nem hiszed el hogy az élet, Tényleg örökké tart, Hiába úszol belefulladsz, Pedig ott van a másik part! Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád. Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád. Látom van valami, ami a szívedet nyomja, Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja. Az élet súlya,a világ gondja.

Szép őszi vers

 M.J.Kata: Szép őszi vers

Megérkezett október

az ősz hava.

Mindszent havának

nevezték vala.

Gyümölcsöt érlel,

fa lombot színez.

Levegője, finom

illatoktól terhes.

Vidáman kergetőzik,

jól elvan egymással,

a sülő gesztenye,

az édes must illatával.

Most van ideje

a szüreti bálnak.

Méltó ünneplése

a sok-sok munkának.

Csak a virágok búsulnak,

dér csipkedi őket.

Tudják, hogy sorsuk,

a szomorú enyészet.

Erdők, mezők lakói

a télre készülnek.

Titkos éléstáraik

szépen megteltek.

Október, október,

te sokszínű hónap.

A berregők közt,

a legszebb vagy.