Kósa Richárd: Érzem
Ropog két lábunk alatt a friss hó,
Ahogy lépteink összhangra lelnek.
Kezed melege, mely most lelkemnek
S testemnek ad erőt, forrón folyó,
Ismeretlen, érthetetlen érzés.
Gondolkozni nem megy, mert nincs bent helyem,
Hisz teljesen elleped a fejem.
Nincs semmire válaszom, nincs kérdés.
Megállunk. Lábunk összeér. Kezed
Kezeimbe bezárva szorítom.
Lassan magadhoz vonz tekinteted.
Egyre csak közelebb és közelebb.
Már nem fázok, nincs hideg. Szorítom.
Közelebb, közelebb és közelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése