Jurisin (Szőke) Margit: Rózsaszínű tél-tavaszi nap
Ablakomon cikázik napsugár,
Beragyogja kis szobám a fényár,
Cirógatva arcom, ébredést vár.
Talán tavasz van? Még csak január.
Ablakom nyitom, szemem behunyom,
Fénye erős, magamba szippantom.
Keblem hevíti, szívem kitárom,
A dermedést hadd oldja, kivárom.
Bámulatos a végtelen kékség.
Ámulatos, bohókás jelenség,
Kósza felhőkkel Nap bújócskázik,
Hátul nem marad, ragyogva játszik.
Nekem egy szellő tincsem kuszálja,
Arcomra a langy mosolyt rajzolja.
Rózsaszínű e tél-tavaszi nap!
Ihlet adó...? Boldog, ki ilyet kap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése