Szuhanics Albert: Gyertyafényben
Ha meggyújtjuk a gyertyát, karácsony estéken,
S csodáljuk a szép fát, e táncoló fényben,
Díszes csillogása, s a szeretet lángja,
Szívünket, lelkünket teljesen átjárja.
Együtt van családunk, boldog ölelésben,
A szemek ragyognak meleg, élő fényben.
Béke honol bennünk, s ünnep földön, égen,
Sok-sok csillag-fény van a szeretet tüzében.
A nagy mennybolt már az éj kékjében fürdik,
Az égitestek is mind üdvözletük küldik.
Mint a felékesített karácsonyfa, csodás,
Oly szép a szeretet, s boldog gondoskodás.
Bár Földünk népe is egy nagy család lenne!
S lenne mindig béke és szeretet benne.
Ha egyszer lejárna a nagy viszályok kora,
Lenne több megértés, s boldog harmónia.
Ajándékot adni, s kapni mily nagy öröm,
Megcsókolni egymást, s hallani - köszönöm!
Elgondolkozhatunk, már most, ki mit tegyen,
Hogy hasonló élményünk, évközben sok legyen.
Nem nagy dolgon múlik sokszor, éppen azon;
Apró figyelmesség is segíthet nagyon.
S a jó szó békéltet, van ki erre vágyik,
Mint sivatagi vándor, hogy elérjen oázist.
Nézem az égő gyertyát, mily egyszerű lángja,
Mégis olyan élő, s lelkemet átjárja.
A szép karácsonyfát, ő még szebbé teszi,
Ugye fontos minden, akármilyen kicsi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése