Hull - Hull
Óriás pelyhek szállnak az égből
Szürke paplan a felhőtlen kékből
Hófehér tenger a mezőn a réten
Szemedet már nem láttam régen
Hideg szellő, lengedez csendben
Hulló pelyhekkel körbe fut engem
csak Hull-hull a hófehér álom
hogy ide érj, csendesen várom
Óriás pelyhek, ha földet érnek
elrejtik csúfját a múló évnek
Hófehér erdő, hófehér tájon
Hagyom a télnek, kicst fájjon
Kavarog pár pehely, kergeti a szél
Úgy hallik, csendben hozzám beszél
Csak hull-hull, hófehér rózsa
Még arcomon ég elmúló csókja
Óriás pelyhek szállnak az égből
várok valakit egy régi emlékből
Hófehét tenger a mezőn a réten
Mi elfedi búmat, elfedi léptem
Hideg szellő, lengedez mélán
forrongó erővel hűt le némán
Csak hull-hull egyre csak hullva
Nézem hogy hull, egy emlékhez bújva
(Lord M.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése