Szilas Ildikó: A remény ...
Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek
hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,
s azt hiszed, minden elveszett örökre...
Ne add fel a reményt!
Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban
bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és
elhiszed, hogy nincs itt a vég...
Ne add fel a reményt!
Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz
közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd
kékjével az ég...
Ne add fel a reményt!
Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja
a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az
Élet a legszebb költemény...
Ne add fel, soha ne add fel a reményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése