A remény ...

Szilas Ildikó: A remény ...

Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek

hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,

s azt hiszed, minden elveszett örökre...

Ne add fel a reményt!

Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban

bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és

elhiszed, hogy nincs itt a vég...

Ne add fel a reményt!

Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz

közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd

kékjével az ég...

Ne add fel a reményt!

Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja

a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az

Élet a legszebb költemény...

Ne add fel, soha ne add fel a reményt!

Pálmafák

Bódi Margó: Pálmafák

Thaiföld, India, Srí Lankán együtt buliztunk

Pálmafák, színes koktélok

Veled lenni jó dolog

Pálmafák, színes koktélok

Veled lenni jó dolog

Hogyha veled vagyok még a Nap is ragyog

Még a Nap is ragyog, mert én boldog vagyok

Hello Thaiföld, hello India, csepp alakú Srí Lanka 

Ananász, mangó, coconut és gyönyörű pálmafák

Ananász, mangó, coconut és gyönyörű pálmafák

Hogyha veled vagyok még a Nap is ragyog

Még a Nap is ragyog, mert én boldog vagyok

Elsüllyedsz a homokba, 

Elmerülsz a habokba

Pálmafák színes koktélok

Veled lenni jó dolog

Pálmafák színes koktélok

Veled lenni jó dolog

Hogyha veled vagyok még a Nap is ragyog

Még a Nap is ragyog, mert én veled vagyok

Hogyha veled vagyok még a Nap is ragyog

Még a Nap is ragyog, mert én boldog vagyok

Hello Thaiföld, hello India, csepp alakú Srí Lanka 

Ananász, mangó, coconut és gyönyörű pálmafák

Ananász, mangó, coconut és gyönyörű pálmafák

Hogyha veled vagyok még a Nap is ragyog

Még a Nap is ragyog, mert én boldog vagyok

Elsüllyedsz a homokba, 

Elmerülsz a habokba

Pálmafák színes koktélok

Veled lenni jó dolog

Pálmafák színes koktélok

Veled lenni jó dolog

Szívem szívedben

Zágorec-Csuka Judit: Szívem szívedben 

Engedd, hogy öleljelek szilajon, 

hogy lüktessen szívem szívedben, 

folyjon a vér ereimből ereidbe, hogy 

benned ébredjek, keljen fel a napom 

homlokodon, s járja át a fény! 

Engedd, hogy megtaláljam benned 

az elveszett csendet, a fagyos szeleket, 

hideg madarainkat, amelyeket szerettünk, 

dédelgettünk, takarjon be a havazásod, 

elveszett fiatalságod! 

Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is, 

hiszen győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen, 

zengjenek hárfák, háborogjon azúr tengerünk, 

vergődjenek habjaink, s öleljen át a kék égbolt!

Bűn - szeretet

Simon András: Bűn - szeretet

A bűn becserkész,

a szeretet befogad. 

a bűn bekebelez,

a szeretet magába foglal. 

A bűn megköt,

a szeretet megtart. 

A bűn száz annyit ígér,

A szeretet száz annyit ad. 

A bűn elveszi az önismeretet, 

felmagasztal és magasba emel:

csakhogy letaszíthasson.

A szeretet helyes önismeretre tanít,

Kiábrándít hamis ,,önmagadból" és összetör:

Csakhogy felemelhessen. 

A bűn hájjal keneget,

hogy megrontson.

A szeretet kíméletlenül pöröl,

hogy megtisztítson. 

A bűn fröcsköl,

a szeretet szétárad. 

A bűn éget és perzsel,

A szeretet sugároz.

A szeretet egyszerű,

A bűn körmönfont. 

A szeretet ,,egy-ügyű",

A bűn agyafúrt. 

A szeretet nyíltan beszél,

A bűn körülír. 

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,

A bűn a felszín közhelyeiről fecserész. 

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen

megmondania az igazat,

A szeretet kitérő választ ad, 

hogy ne kelljen hazudnia. 

A bűn kényszerít,

A szeretet késztet. 

A bűn csábít,

a szeretet vonz. 

A bűn érzéki,

A szeretet érzékelő. 

A bűn forral, 

a szeretet hevít. 

A bűn űz és hajt, 

A szeretet lelkesít. 

A szeretet megkeresi a tisztátalant,

hogy felemelje,

A bűn ,,felhajtja" magának a tisztátalant,

Hogy kihasználja és a sárba tapossa. 

A szeretet az embert látja a cédában is,

de a bűn csak riherongy kurvának tartja. 

A szeretet megjelöl,

A bűn megpecsétel. 

A szeretet társakra lel,

De a bűn csak hordákba ver. 

A szeretet kiteljesít,

A bűn kiüresít. 

A szeretet mentséget keres, 

A bűn kifogást talál. 

A bűn bekerít és magadba zár,

A szeretet kapukat nyit és 

másokhoz vezet. 

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,

De a szeretet önmagát osztja szét.

Gyermeknapra

Waldinger Ágnes: Gyermeknapra

Szervusztok kis gyerekek!

Mit mondhatnék tinéktek?

Gyermeknapon legyetek boldogok,

Ez most a ti napotok.

Unokámat átölelem

És könnyem cseppen.

Boldogság a szívemben,

Hogyha tartalak a kezemben.

Mosolyodat nem feledem,

Eszembe én jól bevésem.

Kacaj, gyermekzsivaj gyógyír lelkemnek,

Mikor szaladgálsz a kertemben.

Csókod, s puha kis kezed,

Ha érzem elmegy az eszem.

Imádlak és imádlak százszor és ezerszer,

Több ez nekem, mint bármely csodaszer.

Csokoládét és vattacukrot,

Ezt ma mind benyalhatod.

Nem számít most más, kis unokám,

Csak az, légy boldog, s vidám.

Gyermeknapon biciklizz, s vonatozz,

És egy csodás tóparton napozz.

Játssz boldogan, felhőtlen, mert

Egykettőre belőled is felnőtt lesz.

Viszlát kis gyerekek!

Azt mondom most tinéktek,

Gyermeknapon legyetek boldogok,

Ez most megint a ti napotok.

Szeretet hírvivője

Aranyosi Ervin: Szeretet hírvivője

Tudod a vers, mit írok,

nem csak tőlem ered.

Távoli hangok súgják,

s én elküldöm neked!

Lehet, hogy te is súgtad,

- álmodból szállt felém!

Így lett a leírt versem

közös: tied, s enyém!

A vers a lélek nyelve,

s csak az tud írni jól,

akit szeretet ihlet,

kiből a szíve szól.

Ha egy szív adni képes,

lesz egy, mely elfogad.

éppúgy sajátnak érzi,

mert lelkéből fakad.

Szavaink összekötnek,

a dal körülölel.

Körtáncba hív az élet,

s egy szebb jövő jön el.

Szeretet ritmusára,

egyre több szív dobog,

s akik itt összegyűlnek,

így lesznek boldogok.

Tudod a vers, mit írok,

egy apró láng csupán,

s remélem futótűz lesz,

egy szép nap hajnalán.

Szeretet hírvivője,

szívekben lángra kél,

s remélem velem tart majd,

mindaz ki él, s remél.

Tudod a boldogsághoz mindig nehéz út vezet

"Tudod a boldogsághoz mindig nehéz út vezet. Az, akit te épp annak látsz, hidd el, zokogott már át éjszakákat, kiutat keresve a reménytelenségből. Az, akit sikeresnek vélsz, számtalanszor ült már egy útpadkán, keresve, merre menjen tovább. Az, akit féltékenyen figyelsz, mert annyira boldog, megjárta már a poklok poklát. Akit szebbnek látsz önmagadnál, valójában csak elfogadta a hibáit. Mert minden éremnek két oldala van. Így ha épp úgy érzed, az életed a rossz úton jár, csak higgy a jóban, tedd a dolgod és ne add fel. Mert hinni kell a jóban, abban, hogy egyszer minden a helyére kerül. Hogy eljön majd a pillanat, amikor nem lesz több kérdés, csak érzés. Érzés, ami jó. Mert a boldogság nem kiváltság. Neked is jár."

(Theodorovits Andrea)

Amikor sokat gondolunk valakire

"Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá. 

Az erős érzések mindig megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ is választ el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk.

Akire szeretettel, szerelemmel gondolsz, annak mindig jelen leszel az életében. Még ha csak pillanatokra is. Így vagy úgy, a részévé válsz, mert a szereteted áthatol minden anyagon, minden akadályon és beköltözik oda, ahová akarod, hogy tartozzon. Olykor elkísér valakit, örökké..."

Manna OWell

Örök szépség

Gyóni Géza: Örök szépség

Szép vagy, mert szépnek látlak.

Vihar csak engem tépett.

Hamvas, mosolyos képed

Marad örök rózsásnak.

Szép vagy, mert szépnek látlak.

Könny, átok engem éget.

Szemed csodás kékjének

Könny mérge meg nem árthat.

Szép vagy, mert szépnek látlak.

Frissnek, örök üdének

Magasztal minden ének

S mohón minden szint rád rak.

Tőled, ne félj, nem lopnak

Az évek ifjúságot,

Fényt, lángot rád bocsátok -

S szép vagy, mert úgy alkotlak!

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek ...

Soha senki ...

Piros pünkösd napja

Piros pünkösd napja

Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja,

Holnap lesz, holnap lesz a második napja.

Jó legény jól megfogd lovadnak kantárját,

Hogy le ne tiporja a pünkösdi rózsát.

Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orcátok,

Kertbe mentek, rózsát szedtek, fáj a szivem rátok.

Szálljon a házunkra az Isten áldása,

Mint azelött szállott az apostolokra.

Sok minden van, amit szívesen adnék Neked ...

Ha tehetném...

Arany-Tóth Katalin: Ha tehetném... 

Ha tehetném,

Világnak kürtölném,

mit jelentesz nekem.

Lágy dallammal röpíteném 

- mint tavaszi szellő a virágillatokat -

boldog énekem.

Én, ki mindent néma mosollyal 

hallgattam eddig el,

s kinek a fájdalom már oly hű barátja,

mint Napkorong lassú járása

a termőföldeken.

Mert Veled minden olyan tiszta,

mert Veled minden olyan édes.

A könnyem is forrásvízzé válik,

a só belőle semmivé lesz.

Mert Veled minden olyan egyszerű,

s mert Veled mindent megértek.

Mint anyját ölelő gyermek,

úgy szeretlek.

Ha tehetném,

forognék körbe-körbe,

hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe 

szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.

Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,

mint ahogy én simítom szerelmem a testedre, 

mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.

Ha tehetném,

ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.

Melletted már nem félek.

Mert érzem, hogy eggyé válunk

valahányszor 

szemedbe nézek.

Nem kopogtatok

Sylvester Anita: Nem kopogtatok

Nem kopogtatok,

csak belépek halkan szíved ajtaján,

mert mióta érkezésemet tudod,

nyikorgó zsanéron tárva-nyitva áll.

Csak megjövök,

úgy, ahogy sorsunk könyvei rejtik

utam feléd irányuló vektorát,

és lelkünknek finom rezdüléseit.

Benyitok hozzád,

mert ez a hely, mi otthonom lehet,

szegényen, kopottan, ahogy vársz rám,

közös árvaságunkat viselve veled.

Ne félj, kedvesem,

napunk elűz tőlünk minden árnyat,

fényében lobog bennünk a szeretet,

sebeinken többé semmi sem fájhat.

Kezedbe teszem a könyvet

Róth Márta: Kezedbe teszem a könyvet

Kezedbe teszem a Könyvet, 

hogy vezessen a sűrű ködben. 

Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, 

hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. 

Kezedbe teszem a gyertyalángot, 

világíts annak, aki bántott! 

Kezedbe teszem a szőtt takarót, 

takard be az árván fázót! 

Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, 

hogy meleg legyen, és várjon az otthon. 

Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, 

hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

Öröm

Jatzkó Béla: Öröm

Nincs örömöm,csak benned,

nélküled minden üres,

velem kellene lenned,

hogy felderíts,óvj,szeress;

körül kellene fonnod,

mint repkény fonja a fát,

lennék őröd és foglyod,

fiad,szeretőd,apád;

ahol életem töltöm,

lennél egem a földön,

s az égben,hol nincs semmi,

már túl a földi körön,

lennél - te tudsz csak lenni -

az élet és az öröm.

Fázom...

Őri István - Fázom...

Takarj be, Kedvesem

mert hideg van

érintsd arcodat arcomhoz

mert fázom...

add szép kezed kezembe,

add bársony-hajad

puha párnának,

meleg takarónak,

illatos virág-mezőnek

mert fázom...

tedd szemedet szememre,

hogy lássuk egymás lelkét

lássuk a csillagokat, melyek izzanak

mert fázom...

suttogj a fülembe

mindegy, hogy mit,

csak Te suttogj!

mert fázom...

beszélj nekem, Kedvesem,

dorgálj, dicsérj,

csak Te tedd azt!

mert fázom...

nevess, sikolts,

sóhajts...

hogy felmelegedjek

mert fázom...

ajkad szóljon ajkamhoz

hangtalan édes meleggel

mert fázom...

érints szívedet szívemhez,

mert elfogynak dobbanásaim

adj meleget, hogy éljek

mert fázom...

mosd le könnyeiddel

arcomról a mocskot

táplálj Magaddal,

mert éhes vagyok

és fázom...

kedves lábod játékos ujjait

add nekem...

éteknek étek helyett

mert éhezem...

ujjaim hidegek

ne engedd el kezem,

Kedvesem

játsszál velem,

érintsd meg erőmet,

hogy többé ne fázzak...

hideg van, nagyon hideg

s én reszketek a hidegtől -

varázsold reszketésem

a vágy lázává

és akkor soha többé

nem fogok fázni...

varázsolj el engem

takarj be engem

szüntess meg engem

hogy ne legyek én

csak Te - csak Mi.

Már nem is fázom annyira

kisütött napod

és melegít

takarj be engem

Kedvesem

örökre...

Tiéd lehet

Terjéki Tamás: Tiéd lehet

kinek pillái alatt csillan a napsugár

kinek meztelen kezére éneklő madár száll

kinek selymes bőrét lágy szellő simogatja

kinek barna haját nyári zápor eláztatja

annak adnám egyetlen kincsemet

kinek mosolyában a hold fénye látszik

kinek vidám tekintetétől a levegő szikrázik

kinek piruló arcával a tűz lángja versenyez

kinek mézédes hangjától a fa lombja lengedez

annak adnám érzékeny lelkemet

kinek ajkai íze minden gyümölcsnél édesebb

kinek kellemes illata a rózsánál színesebb

kinek a tavasz zenéje jót ígér

kinek szerelme mindennél többet ér

neked adom szerelmes szívemet

ha elfogadod és kell neked

Csak ...

Erdős Olga: Csak ...

csak lángolva, csak égve

csak apró darabokra tépve

csak pokolra hullva

csak fáklyává gyúlva

csak megrágva-kiköpve

csak ágylábhoz kikötve

csak boldogan lebegve

csak világot feledve

csak sírva is nevetve

csak sírba is temetve

csak csókokat rabolva

csak veszetten vadulva

csak könnyedén, csak játszva

csak hevülten is fázva

csak sosem megpihenve

csak mindig messze menve

csak mindörökké élve

csak együtt sosem félve

csak így éljünk, ha mered:

csak egy tét van: az életed!

Ablak

Gál Éva Emese: Ablak

A végtelen csak addig otthonom,

amíg nyithatom és bezárhatom,

hogy biztonságot nyújtson az az űr,

ami határtalan marad belül,

s csak szívünk galaxisával dobog.

Sejtekként ragyognak a csillagok,

hogy véges létünkben a végtelen

a hiány kiáltójele legyen.

Szaporodnak a gondok, mint a csend.

Egyre több csillag hamvad idebent,

s egyszer az égbolthoz nem lesz elég

a kívül-belül rekedt messzeség,

mintha a távlat bezárná magát.

Ablaktalan lesz az egész világ.

A hold ágyában

Lakatos Zsuzsa: A hold ágyában

Közeleg az este, a fáradt nap aludni tér, 

Gyémánként tündökölni kezdenek a csillagok, 

Egy kisangyal sötétre festi az éj kék egét, 

S lassan, ezüstös fényben úszik már a telihold, 

Ágyában az apró csillagok hada szendereg, 

Édes álmukra óvón vigyáznak az angyalok, 

És míg a szürke felhő mogorván, némán mereng, 

Addig sietve - a hajnal nyomában andalog. 

Nézem a jó öreg holdat idelent a földről, 

Ahogyan sejtelmes fényében, csendben mosolyog, 

Várom, meséljen a fent bolyongó lelkekről, 

De ő csak sápadtan és nevetve tovább ragyog.

Bármi is volnék...

Kovács Daniela: Bármi is volnék... 

Ha rózsa volnék

Tüskémtől megszabadulnék

Hogy meg ne sértsem drága finom kezed.

Ha nap volnék

Csak halványan ragyognék

Hogy meg ne sértsem gyönyörű szép szemed.

Ha szél volnék

Szellővé változnék

Hogy ne váljon miattam cserepessé ajkad.

Ha eső volnék

Langyossá válnék

Hogy simogassam, ha bőröd megérintem.

Bármi is volnék

Biztosan átváltoznék

Azzá, mivel hozzád idomulnék.

Még szeretnék

Illés Gábor: Még szeretnék

Még szeretnék: 

némaságra csendet írni, 

mély titkokat megsejteni, 

teli kézzel kéregetni, 

önmagammal szembenézni, 

játékok között térdepelni, 

még egyszer, őszinte hittel játszani, 

egyenes úton eltévedni, 

esőcseppből könnyet inni, 

könnyű széllel elrepülni 

szörnyű percben mosolyogni, 

valamit neked mondani, 

kezedből szeretetet venni, 

senki elől bujdokolni, 

barátságot elültetni, 

szerelemben haldokolni, 

még szeretnék: szerelemből csókot adni.

Élhet melletted valaki ...

Anyu ölében

A nő

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.