Aranyosi Ervin: Tavasz megint…
Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.
A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.
De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése