Nyiraty Gábor: Elég!
Olykor eltűnődöm azon, mi is az élet,
úgy élünk sokan, mint a programozott gépek,
felkelünk, dolgozunk és a napnak már vége,
és kezdődik előröl minden ébredéssel
a rohanás, a stressz, a mókuskerék,
mikor mondjuk ki végre egyszer: ELÉG!
Lassan sétál el életünk mellettünk,
apró örömöket már észre sem veszünk,
családok hullnak szét, ahogy felemészt
a mindig, mindenkinek megfelelés,
és ha belehalsz is, akkor is kevés.
Tudom, hogy a pénz mozgatja eme romlott világot,
de a valódi értékeket neked kell kiásnod,
és az idő fogytán, egyre kevesebb,
de talán még nem késő, hogy megtegyed.
Öleld át azt, akit szeretsz,
hallgasd, figyeld, mit mond neked,
sétálj a szabadban,
fürödj a patakban,
érezd, hogy szabad vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése