Luca-napi szokások, babonák
A Luca-naphoz más népi hagyományok is tartoztak, főleg jövendölések: férj- és házasságjóslás, halál- és betegségjóslás lucapogácsával, termésjóslás lucabúzával és időjárásjóslás hagymakalendáriummal.
Lucacédula:
Szerelmi jóslások, férjjóslás: a lucacédulák készítése a hajadon leányok varázslata volt: 12 cédulára férfineveket írtak, Luca-naptól Karácsonyig minden nap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét – az előre megírt férfineveket tartalmazó cédulák közül mindennap egyet a tűzbe vetettek. Karácsonyra kiderült, ki lehet az ő karácsonyi ajándéka…. Leggyakrabban derelyét főztek ezen a Luca-estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek "felugrott", gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.
Luca-zöldághajtogatás:
A lányok somgallyat tettek a vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni. Ha az ágak Karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment.
Kotyolás:
A halloweeni szokáshoz hasonló Luca nap környéki népi játék a lucázás, vagy kotyolás, palázolás. Ilyenkor a gyerekek 13-án hajnalban kísértetnek öltözve járták végig a házakat, és ha ajándékot kaptak, akkor jó termést és bőséges állatszaporulatot ígértek, míg ha az ajándék elmaradt, akkor átkot szórtak a házra. Luca-nap hajnalán a fiúk útra keltek, kezükben némi szalmával vagy kis fadarabokkal. Ismerősük házához érve vagy ráültek, vagy rátérdeltek a szalmára, és egy "kotyolós" mondókát adtak elő. A kotyolásért – amelynek célja az volt, hogy a tyúkok a következő évben jól tojjanak –, a háziasszonytól egy kis ajándékot kaptak (pl. gyümölcsöt, kalácsot).
Lucabúza:
A Luca-napkor csíráztatni kezdett búzaszemek karácsonyi kizöldülése jó termést jósolt a következő évre. Tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott e naptól kezdve a gazdaasszony, azt naponként harmatszerűen locsolgatta. Volt, ahol gyertyát vagy pohárban égő mécsest is tettek a búza közepébe. Jó jelnek számított, ha a búza Karácsonyra szárba szökkent (30-40 cm): jó jelnek veszik a jövő évi búzatermést illetően. A karácsonyi ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával szokták megetetni, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák vagy a rontástól megóvják. A lucabúza mind városon, mind falun máig dísze a karácsonyi asztalnak. Karácsonyi búzának is nevezik.
Lucahagyma:
Hagymakalendárium: Luca-napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára. Tehát tizenkét hagymalevélbe egy kis sót tettek, majd megfigyelték, hogy melyekben nedvesedett át a só, és melyekben maradt száraz. A 12 hagymalevél a következő év 12 hónapjának felelt meg, tehát ha az első-, második- és harmadikban átnedvesedett a só, akkor azt jósolták, hogy január, február és március nedves hónapok lesznek.
Lucakalendárium:
Lucától Karácsonyig minden nap megfigyelték az időjárást, abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására.
Lucapogácsa:
Luca napon, a baromfi szaporodása érdekében sütött pogácsa, amelybe gyakran fémpénzt is rejtenek. Tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott. A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből.
Lucalepény:
szokás a kenyérsütés tiltása bizonyos napokon, és ezzel egyidejűleg a lepénykenyér-sütés előtérbe helyezése, gyakran bizonyos »áldozati« jelleggel. Sok helyen Luca-napon az országszerte általános kenyérsütési tilalom kiegészül azzal a hittel, hogy e napon Luca asszony tiszteletére lepénykenyeret kell sütni /lucalepény/, és az asztalra helyezni; ezt Luca éjjel elviszi, illetve megbünteti az előírás és tilalom ellen vétőket. Búza-, rozs-, árpa-, kukorica-, olykor alakor- és hajdinalisztből gyúrják, ínségmegoldásként régebben gyékény gyökértörzsének vagy makknak az őrletét használták. A XIX-XX.század fordulóján még minden magyar vidéken készült lisztből, víz és só hozzáadásával készült erjesztetlen sült tészta »pogácsa, sótalan, keletlen, laska, sovány, bodag, vakarcs, vakaró, lepény« néven, amihez gyakran hammas /hamvas, hamuban sült/ , »sós, borsos, molnár, cigány, paraszt« jelző járul.
Lucaszéke:
"Lassan készül, mint a Luca széke..." –a mondás onnan ered, hogy a családok férfitagjai tizenkét napon keresztül mindig dolgoztak rajta egy keveset, hogy karácsonykor az éjféli misén a templomban ráállva megláthassák, ki a boszorkány, akik ezen az éjszakán szarvat viseltek. A legismertebb Luca napi népszokás a Luca székének elkészítése. Kilencféle fából készült a szék, melyhez nem használhattak fel szegeket, csak fából készült ékeket. Mivel mindennap csak egy-egy műveletet lehetett elvégezni, így készült el a szék karácsonyig. Otthon a széket aztán elégették, és ezzel megszabadulhattak a boszorkányoktól is. A rontástól azonban csak akkor lehetett teljesen védve a család, ha a szék elégetését követően fokhagymát dugtak a kulcslyukba, egy kést a bal ajtófélfába vágtak, és a seprűt keresztbe állították. Gyorsan el kellett égetni a székeket, nehogy elverjék a gazdáját a rajtakapott boszorkányok. Az is védett ellenük, ha a hazavezető úton mákot szórt el a szék gazdája – a boszorkányok ugyanis kénytelenek voltak összeszedni, és addig meg lehetett menekülni tőlük.
Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca szék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni. 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették. Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú. A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak. A csapok: 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő, 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű, 1 db cseresznye, 1 db gyertyán. A Luca széke készítését december 13-án kezdik el mindenütt, de van ahol kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát.
Lucaostor:
Luca ostora – lucasugara: Luca napján kezdték fonni az ún. lucasugarat (= ostort) karácsony estéjéig. A lucaszékhez hasonló készítmény, amelyet szintén tizenhárom nap készítenek, és karácsonyra fejeznek be. Aki elviszi a templomba, az ott megismeri a boszorkányokat, sőt a Luca-ostorral megverheti őket. Akkor ezzel pattogtattak. Azt tartották, ezzel könnyen lehet kezelni az igavonó állatokat. A Luca ostorát úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok. A Luca-ostor nyele fonott vessző volt. Ehhez kapcsolódott a szintén három ágból egybefonva a kenderből készült ostor. Az ostor kenderből font részére a befejezés előtt kilenc hurkot /bogot, csomót, bibircsókát/ kötöttek.
Szalmahordás:
Egyes helyeken Luca nap este, a fiatal férfiak egy szekér szalmával járták a falut. Lányos házaknál köszöntő verset mondtak, hogy, a tyúkok jó tojók legyenek. A konyhát meg teleszórták szalmával. A kocsma ivójában derékig ért a szalma. A köszöntésért szalonnát, kolbászt, pénzt kaptak. A kocsmában meg megették, megitták. A szemetelésért senki nem haragudott, mert a szalma érték volt.
A Luca-boszorkány elleni védekezés:
A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá. A bűbájosok, boszorkányok, rontások ellen úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!" A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.
Akárcsak a téli ünnepkör más napjain, ilyenkor is jósoltak az első látogatóból a várható állatszaporulatra. Ha Luca reggelén férfi lép először a házba, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő, akkor a szaporodás ünő lesz. Luca napkor, ha megverjük a diófát, következő évben jó termés lesz. Sok helyütt Luca estéjén – Luca segítségével készítik el a gyógyfüvekből az orvosságokat az állatoknak. A néphagyományban igen jelentős nap, Luca méhében hordozza az újesztendő reménységeit, igaz gondjait és próbatételeit is.
A tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését segítő hiedelmek: (A naphoz fűződő hiedelmek főleg naptári jellegűek, és főleg a tyúkok termékenység-varázslatához kötődnek. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok s egyéb baromfiak szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
- Tilos varrni, mert "bevarrják a tyúk fenekét.
- Éjjel 12 órakor megbökdösik a tyúkokat piszkafával, hogy jól tojjanak. Ha nem volt tojás, azt mondták: Nem jól piszkafáztunk!
- A gazdasszony minél többet üljön, vagy feküdjön napközben, hogy a kotlók is jó ülősek legyenek. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!”
- Az ősszel eltett ágas-bogas, újas tingirit (= tengeri, kukorica) Luca napján reggel és karácsony másnapján etették meg a tyúkokkal, hogy sok legyen belőlük, jól szaporodjanak.
- Darált napraforgóval apró pogácsákat sütöttek, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Legalább hét féle magot szórtak nekik Lucakor.
- Országszerte ismert hiedelem volt, hogy ilyenkor a gazdasszony, aki soha életében nem lopott, Luca napján lopott a szomszédtól egy marék szalmát s egy tojást, betette a tojófészekbe s azt mondta: „A mi tyúkunk tojjogájjon, a szomszidé kotkodájjon!”
