Van minden szívnek...
Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele.
Hisz magad, elöl is, takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
átaltörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend leszen.
Haladsz tovább, s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints.
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt, pedig a rozsda eszi meg.
De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem tudod hogyan, véletlenül,
A pókhálós kulcs elibéd, kerül.
Próbálod vele szíved rejtekét,
Örülsz neki, hogy fordul benne még.
Csak akkor kell sírnod keservesen,
Mikor már csak hamut lelsz odabenn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése