Bancsics Gergő: A Boldogság tava....
Szomorú szív bandukol egy sötét, ködös éjjelen,
Mégsem árasztja el határtalan félelem
Hite erős, célja szeme előtt lebeg:
"A Boldogság forrását akkor is meglelem!"
Hosszú az út, és szakadékokkal teli,
Melyek a vékony ösvényt átszelik.
De kitart a szív, boldog akar lenni,
Még ha ezért hosszú utat is kell megtenni!
A sötét erdő közepén rátalál egy kútra,
Mely rátereli őt a helyes útra!
A kút kövén egy felirat, melyből rögtön tudja,
Nem más ez, mint a Boldogság kútja!
Elindul hát, követi az utat,
melyet a kis csobogó forrás mutat.
A patak mentén nyíló színes virágok
elfeledtetik vele az eddigi szürke világot.
A köd is felszáll, kitisztul az ég is,
Mosolyogni kezd az eddig boldogtalan szív is!
A távolban megpillant egy kis tavat,
Kortyol a kulacsából, és sietve tovább halad.
Ahogy a tóhoz ér, már tudja, ezt kereste rég.
Itt őszinte, és boldog a csók, és az ölelés!
Itt leli majd meg Élete párját, s nem magában,
Hanem együtt fürdenek majd a Boldogság tavában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése