Kun Magdolna: Égben járó szerelem...
Mikor varázsszárnyon repít hozzád a képzelet,
és szépséges fátyoltánccal takar be a tudat,
akkor ezüstszálú haj fonákból álmot hintek rád,
hogy elringasson éjszakánként a tűzfelhők alatt.
Gyöngyszínű szemtükrödben, ha feltűnik a hold,
s a parányi lángcsillagok szikráit könnyeidbe vonzza,
én angyalként hintek pilláidra aranyszínű alkonyt,
amely szendergő szívedre a bűvöletet hozza
Megcsillanó hajnalpírba majd gondolatot fonok,
és fehér felhők szárnyain ajándékul viszem,
hogyha mesékre vágynál a szürke hétköznapokban,
a csengőajkú lágy szavaktól ünnepnapod legyen.
Smaragdból és rubinkőből formázok egy szívet,
melybe rovátkákkal belevésem- Nagyon szeretlek-
s mikor pillantásod egybeforr pillantásommal,
majd öröklétű kincsként őrzöm vágytekinteted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése