Mindenszentek

Pisch Ferenc: Mindenszentek ünnepén

Mindenszentek ünnepén, 

Ragyogjon a gyertyafény. 

Fényárban úszik a temető, 

A szemekből szomorúság tör elő. 

Jertek vértanúk, s szentek, 

A mécsesek értetek égettetnek. 

A fény beragyogja a földet, 

Megtalál minden eltávozott lelket. 

A világban fény árasztja el temetőket, 

A sötét éjszakában már messziről látni őket. 

A fényáradat egy közös képet alkot, 

Szépsége rabul ejtő, és egységet alkot. 

Örvendjünk, s imádkozzunk alázatos hittel, 

És értünk is ég majd a fény szeretettel. 

Mert ez a lélek fénye, ebben van remény, 

A szeretet és lélek! Értük égjen a gyertyafény.

Madai Katalin: Kegyeletül gyertya égjen...

Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

Megértettem, felnőtt lettem.
Általa új erőt nyertem -
tisztelgek a sírok előtt,
hisz szerettek Ők azelőtt.

Kegyeletül gyertya égjen,
világítson át az éjben!
S egy gondolat erejéig,
repülj a hit tetejéig!