Mennyi láthatatlan könnyet hord az ember,
amit egész életében folyton megtagad,
és mennyit visz magával a síron túli mélybe,
hogy meg ne lássák azok, akik fontosak.
Mennyi parázs--nyomú sebet eltakar a lélek,
mikor halványságba rejti égésnyomait,
s mennyi örömöt színlel akkor is, ha olykor
véletlenek terítik ki rejtett kínjait.
Ki igaz szívvel szeret, az hallgatni is tud,
és tűrve viseli a bántás-okokat,
mert az a szív, mely tudja mi a szenvedés,
nem ruházza másra az önnön-gondokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése