Ha nagyon fáj

Ha nagyon fáj 


Ha nagyon fáj a hajnal, s fájnak a levelek 
Ha pattanásig feszülnek a tépázott idegek 
Mikor marcangolja, lelkedet a bánat 
Ha nem tudsz ellenállni, szíved fájdalmának 

Mikor fáj az élet, fáj, hogy megszülettél 
Fáj, hogy e világra, ily naivan jöttél 
Fáj, hogy folyton hiszel, de mindig csalódnod kell 
Fáj, hogy mindig csak adsz, de vissza nem érkezel 

Mikor annyira fáj, hogy hálátlan a világ 
Pedig szíved tiszta, de ekkor senki nem lát 
Mikor annyira fáj, hogy senki nem hisz neked 
Te nem akartál semmit, csak élni az életed 

Fájó könnyeidet, gyakran megtalálod 
Mikor éjjel rád tör, szomorú magányod 
Fáj az ébredésed, ha fájnak az érzések 
Ha fáj a süket világ, és az ellentétek… 

Legyen egy mentsvárad, gondolj mindig erre 
Hangold át lelkedet, e szép üzenetre 
Mert, ha már nagyon fáj, egy nap majd megenyhül