A mosoly szivárvány

Aranyosi Ervin: A mosoly szivárvány 

Ha az eső esik, rossz, borús a kedved? 
Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned? 
Vajon a külvilág, miért befolyásol, 
hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától! 

Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre, 
legyen mindig mosoly szép arcodon végre! 
Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon, 
a boldog percekből napod ki ne fogyjon! 

S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod, 
úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod! 
Fess hát szép szivárványt a lelked fényével, 
s ne törődj a felhők szomorú könnyével! 

A mosoly szivárvány, színekből áll össze, 
hagyd hát hogy arcodat fényben megfürössze! 
Mikor látják rajtad, másokra is hasson, 
engedd, hogy mosolyod mást is ragyogtasson! 

Mert a hangulatod mindent meghatároz, 
éhező lelkeket vonzhat önmagához, 
akiknek a mosoly olyan, mint a manna, 
s kívánják arcukon bárcsak ott maradna. 

Itass meg lelkeket mosolyod vizével, 
tedd boldoggá napjuk a derű ízével! 
Tudd, a mosolygós arc csodálatos látvány, 
oly varázslatos, mint égen a szivárvány.