Ha virág lehetnék

Ha virág lehetnék 


Ha virág lehetnék csak egy napra, 
biztosan nagyon sok dolgom volna. 
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék, 
világító sárga, de semmiképp sem 
szeretném a szomorút, a feketét. 
Aznap én nem egy virágot nyitnék, 
hanem tízet, húszat, vagy százat. 
Mosolyom csupa derű lenne s alázat, 
befutnám titokban az egész házat. 
Megkérném a napot már előző este, 
hogy a színeket, csak virágokra fesse. 
Illatommal csábítanám a méheket, 
kikeverni újabb és újabb színeket. 
És megigéznék majd minden embert, 
s kinevetném a didergő decembert. 
Lámpás, lennék a sötét éjszakában, 
vidámság a szomorúság udvarában. 
Ha virág lehetnék csak egy napra, 
a szomorúság is biztos mosolyogna, 
s az ármány reszketve, bujdokolna. 
Még színesebbé tenném a világot, 
ajándékba adnám a legszebb virágot. 

Ha nagyon vágyunk ...

Ha nagyon vágyunk ... 


Ha nagyon vágyunk valamire, s azt hisszük, elérjük, 
Minden szép és jó lesz, mindig azt reméljük. 
Ám a valóság más. Reményeink gyakran csalnak, 
Saját csapdánkba esünk, s álmaink elhalnak. 
Sokszor a saját belső félelmünk az, ami "utunkat" állja, 
Amely úgy mutatja a dolgokat, ahogy a másik énünk látja. 
Vihar támad a lelkünkben és küzdünk magunk ellen, 
Nem igazán segít a "józanság", bűbáj, kellem. 
Nehéz csata, sok szenvedés, de van kiút belőle ! 
Ne az lebegjen előttünk, hogy más mit gondol felőle ! 
Döntenünk magunknak kell arról, mi az, mit szeretnénk, 
A legjobbat kell választani, s akkor boldogok lehetnénk. 

Miért nem?

Miért nem? 


Az éj sűrű sötét leple, borult a lelkemre. 
Nehéz súlyként dobog a szívem, 
nem kapok levegőt, nehezen lélegzem.... 
Talán abba kéne hagynom, 
és mindent befejeznem. 

De vannak pillanatok, 
mikor rózsaszín fényt áraszt minden, 
az életerő amit érzek, euforikus, 
és csoda széppé tesz mindent, 
miközben semmi, de, semmi rossz nincsen. 

Ez a fény nem az enyém, 
csak vágyom rád, és magamat emésztem. 
Miközben Te, oly messze vagy, 
és rólam, a fejedben semmi, emléked nincsen. 

Mióta nem láttalak úgy érzem, 
veszett kutyák marcangolják a lelkem. 
Elszáll az erőm, meg áll a szívem. 
Kérlek hajolj fölém, csókolj meg, 
csöpögtess egy kis vért az ereimbe, 
hogy újra érezzek, és beinduljon az élet a testembe. 

Egyszer láttalak sírni, 
éreztem a fájdalmad, és a bánatod. 
Magamhoz akartalak ölelni, 
hogy érezd a szerelmemet, oltalmaz karom, 
és elmondani örökké veled leszek, ha akarod... 

Egy érzés

Egy érzés 

Egy érzés dúl bennem, állandón szüntelen, 
Mi túllendít majd engem a fehér fellegeken. 
Csak egy érzés az, mi most így megfogott, 
De bánatom lassacskán, az öreg földig kopott. 
Érezni akarom, hogy valóságban élek, 
Míg nem visznek tévútra, a csodás ihletések. 
Mert mikor megérzem, életem szépségét, 
Vele együtt érzem, a szívem ébredését. 
Egy érzés tartott fogva, mire nagyon vágyom, 
Hogy folyton csak álmodom, teljesül az álmom. 
Az érzések vasútján, szállunk az egekbe, 
S adnak nékünk hitet, a védő istenekbe. 
Egy érzést éltem át ma, jött és ment könnyedén, 
De boldogságot hozott, sok ember életén. 
Mert minden érzésünknek, nagy titkai vannak, 
Éld az érzéseid, soha el nem hagynak. 
Egy érzés rág szüntelen, gyötör itt legbelül, 
Mindenem átjárja, véges végtelenül. 
Minden érzés csoda, a Teremtőtől kaptad, 
S hogy ezt megkaphattad, szíved nála hagytad. 

Ha nagyon fáj

Ha nagyon fáj 


Ha nagyon fáj a hajnal, s fájnak a levelek 
Ha pattanásig feszülnek a tépázott idegek 
Mikor marcangolja, lelkedet a bánat 
Ha nem tudsz ellenállni, szíved fájdalmának 

Mikor fáj az élet, fáj, hogy megszülettél 
Fáj, hogy e világra, ily naivan jöttél 
Fáj, hogy folyton hiszel, de mindig csalódnod kell 
Fáj, hogy mindig csak adsz, de vissza nem érkezel 

Mikor annyira fáj, hogy hálátlan a világ 
Pedig szíved tiszta, de ekkor senki nem lát 
Mikor annyira fáj, hogy senki nem hisz neked 
Te nem akartál semmit, csak élni az életed 

Fájó könnyeidet, gyakran megtalálod 
Mikor éjjel rád tör, szomorú magányod 
Fáj az ébredésed, ha fájnak az érzések 
Ha fáj a süket világ, és az ellentétek… 

Legyen egy mentsvárad, gondolj mindig erre 
Hangold át lelkedet, e szép üzenetre 
Mert, ha már nagyon fáj, egy nap majd megenyhül 

Ha lélegzem sóhajod bennem éled ...

Ha lélegzem sóhajod bennem éled.. 
Ha mozdulok a tested velem mozdul.. 
Ha énekelek a dalod bennem száll ... 
Ha elalszom , szép csillag szemeddel álmodom.. 
ha szólsz hozzám, a válaszom a szívedben száll.. 
Mielőtt kérsz, a gondolataidat kitalálom,.. 
Ha hívsz én már ott vagyok,előtted járok.. 
nappalod, éjed ,,.és a vágyad legyek. 
S, hogy engem szeress ,az életed csak én legyek.. 
Ha menned kell, marasztallak fogom az idő kerekét .. 
Ha a csókomat kéred,úgy csókollak ... 
Oly ész vesztően , olyan tüzesen, 
Bárhol jársz ,hozzám mindig vissza találsz

Téged kereslek!

Téged kereslek! 


Rád találtam, de elvesztettelek! 
Azóta is csak Téged kereslek... 
Járom az utat, a végtelent, 
Hátha valahol rád lelek! 

De eddig sehol se találtalak, 
Pedig hidd el, mindennél jobban akarlak... 
Álmomat sosem fogom feladni, 
Életem végéig téged foglak keresni! 

Bejárom érted, ha kell, az egész világot, 
Hisz Te vagy, kire szívem 
mindig is vágyott! 
Csak Te vagy kivel boldog lehetek, 
Kérlek, küldj egy csillagot, 
mi hozzád vezet! 

A harmónia a szeretet ...

Elmerengő szívem titka

Este ha kigyúlnak az esti csillagok ...

Minden reggel, amikor fölkelsz ...

Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni. 

Müller Péter

A mosoly szivárvány

Aranyosi Ervin: A mosoly szivárvány 

Ha az eső esik, rossz, borús a kedved? 
Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned? 
Vajon a külvilág, miért befolyásol, 
hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától! 

Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre, 
legyen mindig mosoly szép arcodon végre! 
Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon, 
a boldog percekből napod ki ne fogyjon! 

S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod, 
úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod! 
Fess hát szép szivárványt a lelked fényével, 
s ne törődj a felhők szomorú könnyével! 

A mosoly szivárvány, színekből áll össze, 
hagyd hát hogy arcodat fényben megfürössze! 
Mikor látják rajtad, másokra is hasson, 
engedd, hogy mosolyod mást is ragyogtasson! 

Mert a hangulatod mindent meghatároz, 
éhező lelkeket vonzhat önmagához, 
akiknek a mosoly olyan, mint a manna, 
s kívánják arcukon bárcsak ott maradna. 

Itass meg lelkeket mosolyod vizével, 
tedd boldoggá napjuk a derű ízével! 
Tudd, a mosolygós arc csodálatos látvány, 
oly varázslatos, mint égen a szivárvány. 

Milyen parányi része az életünknek ...

Itt Vagy Velem

Michael Strip: Itt Vagy Velem

Álmom vagy te, szívem szerelmes tengerén,

Hangod, mint édes szirénének, hasít belém!

Álmom rózsaszín ködén, fellebben a fátyol,

S mint csodás sellőt, édes, alakodat látom!

Meg akarlak fogni, karommal ölelni,

Szerelmes lelkemmel, szívedet övezni!

Megindulok feléd, de nem érlek el soha,

A könyörtelen álom, hozzám mostoha!

Felébredek nyomban, átkos félelemben,

Észre veszem itt vagy, szuszogsz édesen!

Fejed a vállamon, alszol mélyen, csendben,

Arcod kisimulva, s én élvezem e percet!

Örökké így lennék, az időt megállítva,

Fejed a vállamon, bennem az áhítat,

Ily csodás teremtést, karomban tarthatok,

S tőled a szerelmet, örökké kaphatom!

Az éjszaka hitvese

Nagy Attila: Az éjszaka hitvese 

Az éjszaka, mint sötét szellő, 
körülölel, belém hasít, ringat, 
mint csillagokat takaró felhő, 
feléleszt, rejtekébe csalogat. 
És én kézen fogom, belesimulok. 
Az éjszaka... az éjszaka hitvese én vagyok. 

A szeretet útja

Aranyosi Ervin: A szeretet útja 

Kézen fogtuk egymást, 
összekapcsolódtunk, 
megbíztunk egymásban, 
soha sem csalódtunk! 
Szeretet vezette, 
közös útra léptünk, 
egy irányba tartott 
szívünk, mint a léptünk. 
Együtt, gondhegyeket 
könnyedén megmásztunk, 
s voltak sötét felhők, 
vagy esőben áztunk. 
S lám, a Nap kisütött, 
válaszul a vágyra, 
együtt csodálkoztunk 
rá a szivárványra! 
Amíg szép szívünkben 
a szeretet lángol, 
addig csak a szépet 
látjuk a világból. 
Ezért hát biztatlak, 
jobban mondva, kérlek, 
menj végig az úton, 
s én majd elkísérlek! 

Sok ember hibája ...

Csak ültünk és hallgattunk

"Csak ültünk és hallgattunk..nem volt mit mondanunk..mindeketten tudtuk, mindketten éreztük..ez szerelem volt, mindig és most is. 
Nem kellett szólnunk csak tudtuk..mikor gyengéden hozzámért és végigsimította karom, s nézett, nem tudta hogy figyelem 
nem tudta hogy jól látom, s érzem.Pedig éreztem minden apró mozdulatát,még halk lélegzet vételét is hallottam.Számolni tudtam volna szívének minden dobbanását..ha akartam volna. 
De inkább csak néztem, belemerültem tekintébe s csodáltam.. hogy adhattak ilyen szemeket,ilyen csillogást abba a tekintetbe mi 
oly nagyon vonzott, miről nem tudtam levenni szemem." 

Nyáresti dal

Braunel: Nyáresti dal 


Lágy dallam kél a nyáresti szélben 
Terólad dúdolnak a fák 
Dús lombjukba bújtatva szerényen 
Egy régi szép melódiát 

Alattuk ülve hallgatom csendben 
S tudom, hogy hozzám szól a dal 
Érezlek téged, itt vagy szívemben 
Szerelmed felgyújt, felkavar 

Előttem állsz. S fénylő szemeidben 
Látom a lenyugvó napot 
Üzen, hogy soha el ne feledjem 
A veled töltött tegnapot 

Két szép karod ölelésre tárod 
És én közéjük bódulok 
Ajkad kinyílik, csókomat várod 
S én újra csak tiéd vagyok 

Milyen csodás e-szép nyári este... 
Elhalt a dal, elállt a szél... 
De Te itt maradtál mindörökre 
Szívem mostmár csak érted él 

Mit ér egy hang?

Kocsis Tibor - Mit ér egy hang? 

A lelkem fájt vagy álmom volt túl merész, 

Vagy vihar várt és árnyék gyűlt körém, 

Te eljöttél, s a súlyból csak egy szárny lett, 

Ez a győzelem, így nem csupán enyém. 

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván, 

Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél, 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mely szétfoszlott az úton, 

Mit ér egy hang, mit néma csend kísér, 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hisz a semmiből te felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván, 

Mit ér egy hang, mit néma csend kísér, 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván, 

Mit ér egy hang, mit néma csend kísér, 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mit nem kísér a szél. 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang,mely szétfoszlott az úton, 

Mit ér egy hang, mit néma csend kísér, 

Szóljon hát most Háladal a csúcson, 

Hisz a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván, 

Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél, 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván, 

Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél, 

Szóljon hát most minden hangból hálám, 

Hogy a semmiből így felrepítettél. 

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván, 

Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél.

Engedj közelebb

Első szerelem

Juhász Gyula: Első szerelem

Egész szerelmem annyi volt csak: 

Hogy láttalak, szemedbe néztem,

Egy mosolygásod volt csak minden,

De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,

Miként a napsugárt a tenger,

Elrejtve mélyen, szomorúan

És - végtelen nagy szerelemmel.

Érezned kell!

Buzsik Tamás: Érezned kell! 


Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos. 
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék. 
Nem mondhatom el ki vagyok, 
És azt sem hogy Te ki vagy nekem. 

Mert üresek mind és némák a szavak 
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás; 
Rabnak születik minden gondolat, 
Minden érzés, minden vallomás. 

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit. 
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz. 
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha, 
Érezned kell a kimondhatatlant! 

Az IGAZI FÉRFI ...

Az IGAZI FÉRFI ragyogtat egy nőt. Nem feltétlenül megérteni és megváltoztatni akarja, hanem foglalkozik a lelkével. Ő az, aki SOSEM csap be, nem használ ki és nem néz hülyének. Mindig melletted van, ha szükséged van rá, csak a kezedet kell kinyújtanod érte. Ő az, aki reggelente kávét visz az ágyadba, aki kócosan is hercegnőnek hív, aki mosolyt csal az arcodra és letörli a könnyeidet, aki félt és izgul érted. Aki átölel éjszakánként, aki szerelmes a testedbe is. Aki a helyes útra terel, ha eltévedsz - nem uralkodni akar rajtad, hanem egyenrangú társként kezel. Ő az, aki segít megvalósítani az álmaidat és örül a sikereidnek, aki nem láncol magához, szabadon szárnyalhatsz mellette. Lehet, hogy nem gazdag, de a legnagyobb kincsét mégis neked adja: A SZERETETÉT! Veled van eltelve, benned 
bízik és Rád számít. 

Táncolj, mintha senki sem látna!

Szerelem

Szerelem 


Kezedet fogom, 
nem engedlek el. 
Erős a vágyam, 
de rád még várni kell. 

Selymes fűszálak 
érintenek, 
erdei ösvényen 
megyek veled. 

Amikor nézlek, 
meglódul szívem: 
csodálatos érzés a szerelem. 

Ne add fel!

Ne add fel! 


Ha elromlik minden, mint megesik néha, 
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba, 
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol, 
Nevetnél bár, de sóhajtozol, 
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel, 
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel. 
Az élet furcsa dolgokra képes, 
Ilyesmit párszor mindenki érez, 
Számos hiba épp azért történik, 
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. 
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz, 
A siker talán már csupán egy arasz. 
A cél sokszor nem oly távoli, 
Mint tétova ember balgán képzeli, 
Sokszor a küzdő nem várja meg, 
Hogy megnyerje a serleget, 
És túl késő, mire belenyilall, 
Hogy mily közel volt a diadal. 
A siker a kudarcnak fordítottja - 
Kétség fellegének ezüst árnyalata - 
És nem tudjuk, mily közel a siker 
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el, 
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás - 
Ha húz még az ág is, harcolj tovább! 

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját ...

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette. 

Szívedből szólj,s másoknak küldd el azt

Szívedből szólj,s másoknak küldd el azt, 

Vidíts,taníts,s ha kell te nyújts vigaszt, 
Segítsd fel azt,ki előtted lent hever, 
Ápold a lelkét,mert többet érdemel. 
Ha megbántanak,-porold le lelkedet! 
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket. 
Gyarlók vagyunk,s már túl érzékenyek. 
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.) 
Ha így teszel, lelked is felderül, 
A békesség madara a válladra ül. 
Szívedet boldog nyugalom járja át, 
És ezt az érzést másoknak add tovább. 

A legszebb díszdoboz a szíved

"A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást." 

(Csitáry-Hock Tamás)