Versengés

Charles Algernon Swinburne: Versengés 


Ha a szerelem rózsa, 
hadd legyek én levél, 
életünk együtt nőne 
bús és dalos időbe 
- dúlt rét, virágos róna, 
ősz bánat s édes kéj -, 
ha a szerelem rózsa, 
hadd legyek én levél. 

Ha vers volnék a dalban, 
s dallam a szerelem, 
énekben egyesülnénk, 
ajk-ajkon üdvözülnénk, 
s csók, csattogó madárhad 
zengne esős delen, 
ha vers volnék a dalban 
s dallam a szerelem. 

Ha te édes, az élet, 
s én kedvesed, halál, 
együtt sütnénk, havaznánk, 
s míg március csókot dob ránk, 
míg nárcisz s harkály éled 
eperízű szélre vár - 
ha te édes, az élet, 
s én kedvesed, halál. 

Ha bánat rabja volnál, 
s öröm apródja én, 
játsznánk ősszel, tavasszal, 
csellel, édes szavakkal, 
könnyekkel, éjjel, nappal, 
nevetve lány s legény - 
ha bánat rabja volnál, 
s öröm apródja én. 

Ha te április hölgye 
s én májusnak ura, 
legyeznél gyenge ággal, 
beszórnálak virággal, 
míg a nappal árnyak völgye 
s az éj fényes, fura - 
ha te április hölgye 
s én májusnak ura. 

Ha te örömkirálynő, 
és én a kínkirály, 
Kupidót együtt lessük, 
csalfa szárnyát lenyessük, 
táncot mértékre jár ő, 
zablát kap, pórul jár - 
ha te örömkirálynő 
és én a kínkirály. 

(Hajnal Anna fordítása)