A boldogság színe

Kovács Anikó - A boldogság színe 


A boldogság színe nekem 
a szemed fényes, barna tükre 
- benne látom magamat - 
amiért élni érdemes 
az nekem te vagy 
emlékeink, s talán a jövőnk is: 
higgyük azt. 
Szüntelenül és mindig 
újra és újra 
te jársz eszembe 
nem múlsz el belőlem soha, 
olyan vagy, mint a kezdetek kezdete. 
Én arról juthatok eszedbe, 
hogy nekem is hét napból áll a hét 
s hogy mi úgy találtunk egymásra 
mint gólya ki tavasszal visszatér. 
Mit tehetnék? 
Bennem fényes izgalom rak fészket 
még ma is, ha hozzám érsz.