Az éj a kertbe megy

Lord Alfred Douglas: Az éj a kertbe megy 

A piros rózsa, a fehér 
lehajtja csüggedt, álmodó fejét, 
A z úrasszony Éj már a kertbe ér, 
csak a virág hallhatja, merre lép. 

Egész nap hívta őt a sok madár 
csattogva és ezüstösen, 
most hallgat ajkuk, az Éj lopva jár, 
testén sötét köpeny. 

Rigó dalol és dala fohász, 
"Az éj, az éj suhan ide." 
Az ujja már a záron kotorász, 
nem zümmög a kis méhike. 

Nem látni arcát, máris messze tűnt, 
a fehér és piros kerten tova. 
De hol a fű s a százszorszép lecsüng, 
ott megmaradt a lábnyoma. 

Sötét köpenye surran szelíden, 
amint a fű hegyéhez ér. 
A piros rózsa lassan elpihen 
és álmodik fehéren a fehér. 

/Ford.: Kosztolányi Dezső/