Nem tudok aludni ...

Ne kincset gyűjts ...

Kicsiny házikóban

Nagy Erzsébet: Kicsiny házikóban 


Kicsiny házikóban kialszik a fény, 
jó éjt:-oly édes álmot kívánok én. 
Vörös már az ég alja est közeleg, 
s gondolatban immár veled leszek. 

Tündér álmot hintek szép kék szemedre, 
s kék karommal féltőn átölellek. 
Angyalok őrzik az igaz szerelmet, 
amelyben az idő az, mely végtelen. 
Elmúlik a nap, az év, s a hónap, 
ám a szerelem lelkedben ott marad. 

Minden este felnézek sötét égre, 
hol vagy most Kedves:-súgom a felhőnek. 
Amely eltakar, hogy ne lássam szemed, 
ott szunnyad benne az egész életem. 
Aludj Kedves:-szólok-szép álmod legyen. 

Aludj Kedves, hogy légy friss holnap reggel, 
arany napsugár melegíti lelked. 
Szeretlek, a kín édes gyönyörével, 
jó éjt, álmodban angyalok őriznek. 

Állj mellém ...

Két szárny

Váci Mihály: Két szárny


Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.

Múlnak a gyermekévek

Ihász Gábor- Múlnak a gyermekévek

Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek

Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább

Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább

A boldogság színe

Kovács Anikó - A boldogság színe 


A boldogság színe nekem 
a szemed fényes, barna tükre 
- benne látom magamat - 
amiért élni érdemes 
az nekem te vagy 
emlékeink, s talán a jövőnk is: 
higgyük azt. 
Szüntelenül és mindig 
újra és újra 
te jársz eszembe 
nem múlsz el belőlem soha, 
olyan vagy, mint a kezdetek kezdete. 
Én arról juthatok eszedbe, 
hogy nekem is hét napból áll a hét 
s hogy mi úgy találtunk egymásra 
mint gólya ki tavasszal visszatér. 
Mit tehetnék? 
Bennem fényes izgalom rak fészket 
még ma is, ha hozzám érsz.

Félni a szerelemtől

Félni a szerelemtől 

Szomorú és vidám vagyok egyaránt, 

mert félek attól ami velem történik mostanság. 

Félek mert te mindig itt jársz a fejemben, 

nélküled unalmas minden amit eddig szerettem. 

Szemedbe nézni, olyan mint egy szép álom, 

mint a csillagok melyek ragyognak az éghajlaton. 

Érezni majd csókod, olyan lesz mintha a magasban szállnék, 

mert hiszem, hogy az élet egy szép ajándék. 

Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy nekem, 

de annyira fáj ide bent, én ezt nem értem. 

Miért kell szomorúnak lennem ha mosolyodat látom, 

mi történik velem, hisz ez valóság nem egy álom. 

Nehéz félelemben élni, egy szóra várni, 

és nehéz hevesen verő szívvel valaki elé állni. 

Félni, hogy a válasz talán nem fog tetszeni, 

azt mondani Szeretlek és ezt viszont nem hallani.

Jó lenne mindenkit szeretni

"Jó lenne mindenkit szeretni, 
Aki engem viszont szeret, 
Aki őszintén nyújt kezet. 
Aki mosolygón rám tekint, 
Aki elmegy, de visszaint. 
Aki a jobbomon halad, 
Aki mindig velem marad. 
Jó lenne mindenkit szeretni, 
Akkor is, ha nagyon nehéz. 
Azt is ki jön, de rám se néz, 
Vagy ha rám néz, de mégse lát, 
Aki felró minden hibát, 
Aki vádol, ha nincs miért, 
Aki meghallgat, de meg nem ért 
Jó lenne mindenkit szeretni. 
Elfogadni más igazát, 
Nem aratni, csak mindig vetni. 
Szebb lenne tőle a világ!" 

Jó éjt, álmod legyen szép ...

Az éj a kertbe megy

Lord Alfred Douglas: Az éj a kertbe megy 

A piros rózsa, a fehér 
lehajtja csüggedt, álmodó fejét, 
A z úrasszony Éj már a kertbe ér, 
csak a virág hallhatja, merre lép. 

Egész nap hívta őt a sok madár 
csattogva és ezüstösen, 
most hallgat ajkuk, az Éj lopva jár, 
testén sötét köpeny. 

Rigó dalol és dala fohász, 
"Az éj, az éj suhan ide." 
Az ujja már a záron kotorász, 
nem zümmög a kis méhike. 

Nem látni arcát, máris messze tűnt, 
a fehér és piros kerten tova. 
De hol a fű s a százszorszép lecsüng, 
ott megmaradt a lábnyoma. 

Sötét köpenye surran szelíden, 
amint a fű hegyéhez ér. 
A piros rózsa lassan elpihen 
és álmodik fehéren a fehér. 

/Ford.: Kosztolányi Dezső/ 

A szeretet virraszt ...

Szeretni születtem ...

Kell valaki ...

A barátság ...

5 tény a szerelemről

Vannak dolgok ...

Amikor szeretnek bennünket a nők ...

Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, 
még vétkeinket is; amikor nem szeretnek bennünket, 
semmit sem bocsátanak meg nekünk, 
még erényeinket sem. 

Honoré de Balzac 

Könnyes szemmel ...

Pénzár M. Csaba: Könnyes szemmel ... 


Könnyes a szemem,fájó szívvel emlékezem, 
Hová lett jóságom,szeretetem? 
A durva élet,mindent elvett, 
Adott is ,de csak keveset! 
Elvette lelkemet,az értelmemet, 
Durva kíméletlen lettem! 
Nem törődtem senkivel, 
Csak magam kíméltem! 
Van e remény,van e kiút, 
Rám talál még ,a kivezető út? 
Addig kegyetlenül büntetem magam! 
Amit tettem ,ezerszer megbántam!! 
Szeretnék újra jó lenni,mindent jóvá tenni! 
Mindenkit szívemre ölelni, 
Ezután Őket,soha el nem hagyni! 

Ne félj ...

Ne félj ...

Ne félj,ha elgyengül karod, 
Ne félj,ha valaki elhagyott, 
Ne félj,ha a szerencse elkerül, 
Ne félj,mert nem vagy egyedül! 

Ne félj,ha szíved fáj nagyon , 
Ne félj,ha elér a fájdalom, 
Ne félj, ha semmi sem sikerül, 
Ne félj,mert nem vagy egyedül! 

Ne félj, ha érzed ,nincs kiút, 
Ne félj,ha kísért a múlt, 
Ne félj,mert minden elkerül, 
Ne félj ,mert nem vagy egyedül! 

Ne félj,ha beborul az ég, 
Ne félj ,kiderülhet még, 
Ne félj,ha szíveden bánat ül, 
Ne félj ,mert nem vagy egyedül! 

Ne félj,ha elhagy a remény, 
Ne félj,ha kialszik a fény, 
Ne félj,átok rajtad nem ül, 
Ne félj,mert nem vagy egyedül! 

Ne félj,ha nincs Melletted senki, 
Ne félj,ha szereteted nem pótolja semmi, 
Ne félj,az ég kiderül, 
Ne félj ,mert nem vagy egyedül! 

Ne félj,ha utad véget ér, 
Ne félj,mert Veled leszek én, 
Ne félj,mert sokan állnak körül, 
Ne félj,többé nem leszel egyedül! 

Jó éjszakát, szép álmokat!

Versengés

Charles Algernon Swinburne: Versengés 


Ha a szerelem rózsa, 
hadd legyek én levél, 
életünk együtt nőne 
bús és dalos időbe 
- dúlt rét, virágos róna, 
ősz bánat s édes kéj -, 
ha a szerelem rózsa, 
hadd legyek én levél. 

Ha vers volnék a dalban, 
s dallam a szerelem, 
énekben egyesülnénk, 
ajk-ajkon üdvözülnénk, 
s csók, csattogó madárhad 
zengne esős delen, 
ha vers volnék a dalban 
s dallam a szerelem. 

Ha te édes, az élet, 
s én kedvesed, halál, 
együtt sütnénk, havaznánk, 
s míg március csókot dob ránk, 
míg nárcisz s harkály éled 
eperízű szélre vár - 
ha te édes, az élet, 
s én kedvesed, halál. 

Ha bánat rabja volnál, 
s öröm apródja én, 
játsznánk ősszel, tavasszal, 
csellel, édes szavakkal, 
könnyekkel, éjjel, nappal, 
nevetve lány s legény - 
ha bánat rabja volnál, 
s öröm apródja én. 

Ha te április hölgye 
s én májusnak ura, 
legyeznél gyenge ággal, 
beszórnálak virággal, 
míg a nappal árnyak völgye 
s az éj fényes, fura - 
ha te április hölgye 
s én májusnak ura. 

Ha te örömkirálynő, 
és én a kínkirály, 
Kupidót együtt lessük, 
csalfa szárnyát lenyessük, 
táncot mértékre jár ő, 
zablát kap, pórul jár - 
ha te örömkirálynő 
és én a kínkirály. 

(Hajnal Anna fordítása) 

Sosem leszel egyedül ...

Adni a másiknak igaz szeretetet ...

Jó veled!

Kellemes délutánt!

Csak addig ...

Megállt az idő, inkább csak lelassult ...

Megállt az idő, inkább csak lelassult, 
ahogy közeledtél felém szótlanul. 
Nem bírtam mozdulni, csak ott álltam, 
ahogy olyan édesen megsimítottad a 
vállam. 
Szemed a szememet követte végig, 
megborzongtam egészen térdig... 
Csak mosolyogtál, én álltam tovább 
némán, 
ment az ajkam az ajkad után. 
Örökkévalóságnak tűnt 30 másodperc, 
abban a pillanatban éreztem, nekem 
más nem kell.