Emlékem ...

Emlékem ...


Azt teszem amit nem kéne 
Emlékszem minden képre, 
Minden ölelésre és csókra, 
Minden érintésre és szóra... 

Emlékszem a csendre, 
A szíve verésére, 
Az egyenletes légzésére, 
A kisimuló idegeire... 

Mert itt megtalálta nyugalmát, 
Végtelen ölelések számát, 
Szerelmének csókját, 
És édes illatát... 

De most egyedül vagyok, 
Nem látom szeme ragyog, 
Nem érzem csodás illatát, 
Nem találom magam körül karját... 

Lehet nem érzem többé már, 
De lelkem szabad mint a madár, 
Emléke bennem él tovább, 
Amikor lehet hozzá száll s nem tovább. 

Lelkem nem teljesen szabad, 
Emléke fogva tart, 
De hozzá mindig szabadon száll, 
Mint egy kis madár. 

A kismadár leül párkányán, 
Elnézi hogy nyújtozkodik ágyán, 
Eldalolja legszebb dalát, 
Hogy szebbé tegye a napját...