A szív pillanatai...

A szív pillanatai... 


- Hahó... Ész...menjél aludni! 
- De miért is, Szív? 
- Mert most én akarok ébren lenni, nélküled! 
-Talán szerelem? 
A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. 
Majd nemet int. 
- Akkor?...kérdi az Ész. 
- Akkor, akkor!.....Gondolod, 
hogy csak akkor nincs rád szükség, 
ha a szerelem jön? 
-Miért, nem így van?...csodálkozott az Ész. 
-Bizony nem....hisz tudod vannak pillanatok, 
amikor minden ragyog, 
tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is. 
-Mesélj!- kíváncsiskodott az Ész. 
-Meséljek?....Látom ezt még nem tapasztaltad. 
Ó, hogyan is tehetted volna, 
hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív. 
-Figyelj jól! 
Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, 
napokig, évekig - adhatja bármi: 
egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, 
egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, 
egy név, egy dallam, 
egyszóval....ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem. 
Az Ész hallgatott, majd megszólalt. 
- Akkor ebből is kimaradok? 
A Szív elmosolyodott, és így szólt. 
- Igen, kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!