Csöndesen...

SÁRHELYI ERIKA: Csöndesen... 


Csöndesen szeretlek. 
Magamban. Nem, mint a csitrik, 
Kik még világba kiáltják 
Szívük határtalan örömét. 
Az én szerelmem csak 
Benned élve láttatja az erejét. 
Álmodban szeretlek, 
Nézve vonásaid jól ismert rajzait, 
Mit rejthetnek vajon még 
El nem mondott, éjben rejlő álmaid? 
Szeretlek ébredőn, morcosan, 
Szeretlek frissen és szakállas-kócosan. 
És szeretlek téged munkába indulón, 
Sietve adott csókoddal a számon, 
S szeretem, ahogy tested nyomát 
Elsimíthatom az összekuszált ágyon. 
Én csöndesen szeretlek, 
Csak annyira, hogyha múlna, 
Majd nekem is fájjon...