A szeretet kimutatása ...

MI AZ ÉLET?

MI AZ ÉLET?

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,
Az élet öröm, bánat és gond.
Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,
S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.

 

Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,
Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.
De fordul a kocka: mosoly az arcomon,
S talán a másikat kínozza fájdalom.

Örökké szaladunk, örökké futunk,
Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.
Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,
S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.

A kincs, a szépség nem tart örökké,
Az élet útjain válhat rögökké.
Egyszer elmúlik minden, ami szép,
De akkor a lábad már nehezebben lép.

Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,
Gondolj életedre, gondolj önmagadra.
Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,
S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.

Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,
Lassan az évek is egymáshoz simulnak.
És ahogy az ősz is eljön a nyár után,
Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.

Estébe hajlik immár a délután,
Sokszor kapkodni kell a levegő után.
Akkor vesszük észre: elmúltak az évek.
Gondold meg, barátom, ennyi csak az élet.

Húsvét hétfői hagyomány

Locsolkodás 

A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat. 

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást. 

Tojásfestés 

Magyaros festett húsvéti tojás 
A locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a festésnek. 

Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem, a menstruációs vért is jelképezi mint a női termékenység jelét, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék is lehet húsvétkor válaszként a locsolásra ami a férfi termékenyítő mivoltára utal. 
 

Locsolóvers 

Külön műfajjá fejlődött a locsolkodáshoz párosuló – néha engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető – rövid vers elmondása. Sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak. 

Vesszőzés 

A locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték az általában fűzfavesszőből font vékony korbácsot, amellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg. Ismert Csehországban és Szlovákiában. 

Hajnalfa 

Húsvéthétfő hajnalán a legények a kiszemelt lány kerítéséhez egy fiatal fát erősítettek, majd másnap bebocsátást kérve alaposan megöntözték a leányzót. 

Kókányolás 

A legények az ajándékba kapott tojásokkal játszották, két tojást addig kocogtattak össze, míg az egyik el nem tört. Akié ép maradt, az nyert. Kókányolásnak nevezték a tojásvágást is. A tojást letették a fal tövébe, és öt tyúklépés távolságból kellett belevágni a pénzérmét. Ha beletalált a pénzzel úgy, hogy az megállt a tojásban, akkor a kókányoló nyerte a tojást.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete.

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.

Húsvéthétfőhöz kapcsolódóan sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

Tavaszvárás szép ünnepe

Purzsás Attila: Tavaszvárás szép ünnepe 


Itt a tavasz, eljön végre 
közeleg a húsvét, 
minden gyermek kicsi szíve 
várja ezt már oly rég. 

Tudják hogyha jön a nyuszi 
lesz majd sok ajándék, 
sok - sok színes hímes tojás, 
csokinyúl és játék. 

Mennyi - mennyi vidám perc és 
mennyi csodás érzés, 
felszabadult gyermekkacaj, 
szeretet és féltés. 

Sok csillogó gyermekszemben 
csak örömöt látni, 
nyuszipajtás jó hogy itt vagy 
öröm téged várni. 

Elhozod a vidámságot 
a tavasz jön veled, 
kikelet lesz a szívekben 
s elűzöd a telet. 

Várja ezt már nagyon régen 
minden gyermek s felnőtt, 
a húsvét szép ünnepére 
eltűnnek a felhők. 

Sok vidámság, gyermekzsivaj 
töri meg a csendet, 
nem zavar ez senkit se most 
nem sért semmi rendet. 

Húsvétot ül minden ember 
s locsolkodni készül, 
a lányok is készülnek már 
piros tojás szépül. 

Sok kisgyermek tanulgatja 
a locsoló verset, 
locsolásért a jutalma 
egy hímes tojás lesz. 

Szép hagyomány lett a húsvét, 
Jézus szép ünnepe, 
feltámadás és megváltás, 
ez az üzenete. 

Megtanulja minden gyermek 
húsvét ünnepével, 
szeretet és megbocsájtás 
jár Jézus nevével. 

Tavaszvárás szép ünnepe 
húsvét újra itt van, 
megdobbantja a szíveket 
a bánat elillan. 

Tavasz lesz a szívekben is 
erre várunk régen, 
csak béke és szeretet lesz 
higgyünk a mesében! 

Locsolóversek gyerekeknek

Locsolóversek gyerekeknek 


Én még kicsi vagyok, 
Verset nem tudok. 
Majd jönnek a nagyok, 
Mondanak azok. 

  
Ákom-bákom, berkenye; 
Szagos húsvét reggele. 
Leöntjük a virágot, 
Visszük már a kalácsot. 


Rigmust mondok, 
Tojást várok, 
Ha nem adnak, 
Odébb állok. 


Én kis kertész legény vagyok, 
Rózsavízzel locsolkodok. 
Úgy locsolom a lányokat, 
Mint kertész a virágokat. 


Piros tojás, fehér nyuszi, 
Locsolásért jár a puszi. 


Én kis diák vagyok, sokat nem kívánok, 
Egy pár tojást várok, s azzal elsétálok. 


Na te kislány megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben elférnek a piros tojások. 


Rózsa, rózsa szép virágszál, 
Szálló szélben hajladozzál. 
Napsütésben nyiladozzál, 
Meglocsollak, illatozzál. 

Hajtsd le párnádra ...

Csókod bűnös íze ,mint mézédes bor..

Csókod bűnös íze ,mint mézédes bor.. 


Csókod bűnös íze, mint mézédes bor, 
Elmém bódul tőle, vérem felforr. 
Testemen kezed, mint kíváncsi vándor, 
Kéjt fakaszt nyilával, az ötujjú Ámor. 

Heves az örvény, mi magával ragad, 
Érintésed nyomán, vad vágy fakad. 
Ajkad hasamon, egyre lejjebb szalad, 
Ölem rejtekén, nyelved gyönyört arat. 

Szemedbe nézve, magamat látom, 
Áradó sóhajom, ott úszik a szádon. 
Meztelen csatánk, zaja fut a házon, 
Őrület köt hozzád, ezernyi szálon. 

Remegek, vonaglok, vadul lihegve, 
Neved fut ajkamra, kéjesen pihegve. 
Tested a testembe, mélyen temetve, 
Most látok igazán, szótlan szívedbe. 

Lehunyom szemem,vágyammal látlak, 
Gyönyör ízű csókkal, utadra bocsátlak. 
Kitörő vulkánként vetsz véget e láznak, 
S perzselő folyamként, magaddal rántasz. 

Buja felhőkön, ernyedten lebegünk, 
Izzadt bőrünkre, hűs párát lehelünk. 
Egymás ajkáról vad suttogást nyelünk, 
Míg álmok édes habján, el nem merülünk. 

A szív pillanatai...

A szív pillanatai... 


- Hahó... Ész...menjél aludni! 
- De miért is, Szív? 
- Mert most én akarok ébren lenni, nélküled! 
-Talán szerelem? 
A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. 
Majd nemet int. 
- Akkor?...kérdi az Ész. 
- Akkor, akkor!.....Gondolod, 
hogy csak akkor nincs rád szükség, 
ha a szerelem jön? 
-Miért, nem így van?...csodálkozott az Ész. 
-Bizony nem....hisz tudod vannak pillanatok, 
amikor minden ragyog, 
tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is. 
-Mesélj!- kíváncsiskodott az Ész. 
-Meséljek?....Látom ezt még nem tapasztaltad. 
Ó, hogyan is tehetted volna, 
hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív. 
-Figyelj jól! 
Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, 
napokig, évekig - adhatja bármi: 
egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, 
egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, 
egy név, egy dallam, 
egyszóval....ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem. 
Az Ész hallgatott, majd megszólalt. 
- Akkor ebből is kimaradok? 
A Szív elmosolyodott, és így szólt. 
- Igen, kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!! 

Igaz barát

Igaz barát 

Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen, 
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen. 
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e. 
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette. 
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán, 
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány. 
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el, 
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint. 
Mert egy igaz barát az élethez kell, 
Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs. 
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy, 
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret. 
Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos, 
Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos! 

Emlékem ...

Emlékem ...


Azt teszem amit nem kéne 
Emlékszem minden képre, 
Minden ölelésre és csókra, 
Minden érintésre és szóra... 

Emlékszem a csendre, 
A szíve verésére, 
Az egyenletes légzésére, 
A kisimuló idegeire... 

Mert itt megtalálta nyugalmát, 
Végtelen ölelések számát, 
Szerelmének csókját, 
És édes illatát... 

De most egyedül vagyok, 
Nem látom szeme ragyog, 
Nem érzem csodás illatát, 
Nem találom magam körül karját... 

Lehet nem érzem többé már, 
De lelkem szabad mint a madár, 
Emléke bennem él tovább, 
Amikor lehet hozzá száll s nem tovább. 

Lelkem nem teljesen szabad, 
Emléke fogva tart, 
De hozzá mindig szabadon száll, 
Mint egy kis madár. 

A kismadár leül párkányán, 
Elnézi hogy nyújtozkodik ágyán, 
Eldalolja legszebb dalát, 
Hogy szebbé tegye a napját... 

Rekwiem egy szerelemért!

Rekwiem egy szerelemért! 

Mint a lenyugvó nap,úgy csendesedik a szerelmünk 
Ez a hatalmas varázs, ez a csodás érzés lassan,de tova száll:( 
Oh istenem! - ne hagyd ,hogy ilyen hamar és gyorsan tűnjön el. 
Ne hagyd , hogy kihunyjon a parázs,amely annyira izzott,vadul égetett és perzselt:) 
Ne hagyd, ne hagyd , hogy úgy legyen!!! Adj még reményt,hitet,adj még erőt énnekem!!! 
Édes szerelem varázsát ne vedd kérlek, hagyd meg énnekem! 
Ne hagyd,hogy a tűz mi táplálja szívemet,ne hagyd,hogy reményem így múljon el:( 
Adj erőt kérlek,hogy reméljek és higgyek, 
adj tűzet,egy pici szikrát,hogy lelkemet újra átjárja, a kívánás és a vágyakozás szelleme::) 
Nem múlhat el!! Igy nem.Mi marad meg nekem:?-ha ezt a csodás érzést át nem élhetem. 
Lelkem azt súgja,: hagyd, van más,mindig van,ne szenvedj,ne sírj hiába, 
ne tedd tönkre lelkedet ,mert úgyis hiába!! 
Soha nem lehetsz vidám,soha nem lehetsz szertelen, 
mert ő nem szabad, kötve van, de nem melletted. 
Jajj istenem! - érzem,hogy nem lehet,tudom nagyon nehéz, 
de akkor miért adtad? -ezt a szerelmet, miért kínáltad? 
mert ezt,nem csak én ,hanem te is ugyanúgy akartad. 
Most hátat fordítasz?- most segíts!! -amikor kell, most legyél mellettem, 
és adj erőt, legalább biztass--nyugi! ,hogy lesz ez még jobb is:)) melletted. 
Ha magamra hagysz akkor nekem végem,vége mindörökre, 
elveszítem a hitem, a reményt és a szerelmet. 
És elveszítelek téged,mert hittem ,és hagytam ,hogy vezess és mutasd az utat énnekem!! 
Nem szomorkodom,már nem sírok, már nincs erőm sem. 
Elveszettem a reményt, a hitet és a szerelmet, 
életem egy romhalmaz,lelkem sivár ,csak a szívem dobbanását hallom már !!! 
a suttogását ,miért?? miért??-- mert SZERETEM 

Egyszer mindenkinek ...

Nem szabad....

Nem szabad.... 


Nem szabad sírni.hogyha fáj.. 
Ne lássák azt ,hogy szíved mennyire fáj... 
Takard el arcodat ne folyjon a könnyed.. 
Fedd el a szívednek édes érzelmeiket.. 

Hangtalanul sírj, mert úgyis lehet.. 
Befelé folyjanak a bánatos könnycseppek.. 
Simítsd el a lelkedet ne láthassa senki.. 
Ne láthassák,hogy mennyire fáj és vérzik.. 

Egyedül maradtál, csak te és a bánatod.. 
A szél sem hozz már enyhítő dallamot.. 
Emeld fel az arcod nézz fel az égre.. 
Abból lehulló cseppek mossák ki szemeidet.. 

Most már nyugodj meg töröld le arcodat.. 
Múljon el minden, hessegesd el bánatodat.. 
Mosolyt varázsolj remegő ajkadra... 
Szemeidből csillogás derüljön arcodra.. 

Van más mindig, ne keseregj miatta.. 
Ne burkolod be magadat a sötétség fátylával.. 
Nézz vissza a lelkedben, mily tiszta és jó vagy.. 
Téged nem érdemel meg, ne bánkódj miatta.. 

Tükröm lesz arcod...

Tükröm lesz arcod... 


Egyként dobban fel a két szív 
Érzik az érzést kimondatlanul 
Növekszik lelkünkben akaratlanul 
Édes a vágy mit ígér dobbanás. 

Körül ölel az érzés, vágyakozón 
Nem kell, hogy szólj csak reám nézz 
Tükröm lesz arcod édes örömben 
Miképpen látom, hogyan vissza nézel. 

Nem kell, hogy szólj, mosolyod kimondott szó 
Hullámzó emelkedő mellkasod érzések dombja 
Szemeid mély tengerében fürdőzöm, iszlak 
Érzéseiddel melengess, én viszont melengetlek. 

A rossz idő ellenére szép estét kívánok!

Az fog majd Téged igazán szeretni ...

Elég, ha ebéd után ...

Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. 
Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen 
haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy 
virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél 
órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit 
előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap 
és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. 
Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol 
semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és 
hogy szép a világ, amiben élsz. 

(Wass Albert) 

Tavasztündér

Simogató

Zsefy Zsanett - Simogató 


Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves! 
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben! 
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan, 
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal. 

Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad! 

Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat! 
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem, 
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek... 
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul, szeretlek. 

Tudod...

Kányádi Sándor: Tudod... 


Tudod 
soha nem bántam meg, 
hogy megszerettelek, 
pedig felbolygatta ez a szeretet 
az egész életem, 
Tudod, 
soha nem csalódtam benned, 
pedig sokszor nem értettem 
a cselekedetedet, 
sokszor féltettelek, 
leginkább magadtól féltettelek, 
Tudod, 
lassan fogynak körülöttem a dolgok, 
a dolgaim, 
vagy messzire kerülnek tőlem, 
vagy csak én távolodok, 
ahogy szakadoznak a szálak, 
az érzés egyre jobban magához láncol, 
Tudod, 
mikor megkönnyezek valamit, 
ami szép volt, 
megvigasztal a gondolat, 
hogy lakozik bennem egy csoda, 
ami nem hagy el, 
amit nem vehet el tőlem 
sem az irigység 
sem a rosszindulat, 
Tudod, 
ebből az érzésből táplálkozom, 
miatta össze sem csuklom, 
ha elesek is, érte felállok, 
ha sírok is elmosolyodok, 
talán, 
ha végleg elalszom, 
érte akkor is felébredek.

Milyen parányi része életünknek ...

Nőnapi köszöntő

Kéri János: Nőnapi köszöntő 

Tavasz hajnalán 
Róluk emlékezünk, 
A nőkről, kiknek 
Életünk köszönhetjük. 

Ki mindent 
Megtesz értünk, a nő, 
Dajkál, ápol, 
És felnevel ő. 

Hálánk szálljon 
Lányra, anyára, 
Ki a családot 
Összetartja. 

Szépséges nők, 
Jó asszonyok, 
Kívánunk boldog, 
Víg nőnapot. 

Büszkeség

Sárhelyi Erika - Büszkeség 


Néma telefon, néma száj. 
Nem beszélünk, ha nem muszáj. 
Csendfalak között tengődünk, 
Szavakkal nem vesződünk. 

Lépne a láb, de konok az áll, 
akkor is, ha szíven talál. 
Nyúlna a kéz, de rálegyint - 
ne kezdjük már újra megint. 

Minek a száj, ha szól a szem - 
annak tükre bizton üzen. 
Falakat húzunk, akár a mester, 
büszke a tartás, ilyen az ember. 

Csöndesen...

SÁRHELYI ERIKA: Csöndesen... 


Csöndesen szeretlek. 
Magamban. Nem, mint a csitrik, 
Kik még világba kiáltják 
Szívük határtalan örömét. 
Az én szerelmem csak 
Benned élve láttatja az erejét. 
Álmodban szeretlek, 
Nézve vonásaid jól ismert rajzait, 
Mit rejthetnek vajon még 
El nem mondott, éjben rejlő álmaid? 
Szeretlek ébredőn, morcosan, 
Szeretlek frissen és szakállas-kócosan. 
És szeretlek téged munkába indulón, 
Sietve adott csókoddal a számon, 
S szeretem, ahogy tested nyomát 
Elsimíthatom az összekuszált ágyon. 
Én csöndesen szeretlek, 
Csak annyira, hogyha múlna, 
Majd nekem is fájjon... 

Szeretsz?

Tóth Árpád: Szeretsz? 


Szeretsz? 
Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod, 
S ezek a kicsi finomka dombok 
Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt? 
Szeretsz? 
Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át, 
Most megérezheted, ha akarod, 
Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss lombkoronák 
Zúgása csapta meg egyszerre a fülem, 
S hogy mit daccal és gőggel zártam kívülem, 
Most újra betör hozzám, és a nyakamba ugrik, 
S fuldoklásig szorít s ölel a vágy. 

Szeretsz? 
No, ülj le szépen, kedvesen a térdeimen, 
Hajtsd hátra, lassan, a vállamra nyakad, 
Így, megadva, meghódolva hagyd el most magad, 
Hadd nézzelek, 
S még egyszer puhán s zengőn hadd próbálok szólni, 
Hadd élvezem magam, gúnyosan s betegen: 
Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg. 

Csitt! véletlen diadalom, csitt! égből pottyant csodám, 
Lealázó, kínlódó "lám-lám" csatán 
Hadd szokjam meg egy kicsit most, hogy újra, újra szeretnek, 
Hadd szúrjam szíven magam: Hát oda a rezignációm? 

Be olcsón vett meg 
Egy kis szűz nyafogása... 
Húnyd le a szemed, 
Most kegyetlenül könnyeim erednek. 
Hát te vagy, te vagy a forró kása, 
Amit kerülgettem, hát te vagy az új? 
Hadd röstellem agyon magam! 

Kinyitod a szemed, és azt ragyogja: Minden rendben, 
Egyszerű és édes az élet! 
- Ó, tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? - 
S én nézlek - s megrándul a vállad a kezemben... 

Ének az esőben

V-Tech: Ének az esőben 

1. Egy angyal küldte értem biztos Õt, 
Mert a szerelem mellé küldött jégesõt. 
Hogy csókját még forróbban éljem át, 
És közben úgy öleljem át, 
mint nagy viharkabát 

2. Ha utcára lép, 
Könnyre váltja a felhõk záporát, 
Mert sírni kezd az ég, 
Ha minket együtt lát. 

R. Táncolnék százegy éjen át, 
s dúdolnám szívünk dallamát, 
Míg az esõ csak hull, 
Mintha minden cseppje ütné a zongorát. 
Táncolnék százegy éjen át, 
s dúdolnám szívünk dallamát, 
Míg az esõ csak hull, 
Mintha minden cseppje ütné a zongorát 

3. Záporral a kézben jött a nyár, 
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár, 
Átáztatta szívem fõterét, 
De téged küldött kárpótlásként 
mint fõnyereményt 

Nem számít már, 
Hogy bõrig ázunk a csillagos ég alatt. 
Mikor lelkünk táncot jár, 
Már boldog a pillanat. 

Rosszul van a világ megalkotva

Nevess rám

Nevess rám

Ha tudnád mit jelent nekem,

hogy itt vagy most velem.

Minden más oly kevés,

de te több vagy mindennél.

Mit ér nekem, ha rám nevetsz?

Egy édes kis szempár, mi úgy szeret.

Elmondanám, de oly nehéz,

csak hallgasd mit kérek én!

Nevess rám bármi is lesz!

Ölelj úgy mindig szeress!

Nem bírom már a fájdalmat

mely úgy kínoz ha nem láthatlak.

Nevess rám bármi is lesz!

Ölelj úgy mindig szeress!

Nem bírom már a fájdalmat

mely úgy kínoz ha nem láthatlak.

Ha tudnád mit jelent nekem,

hogy itt vagy most velem.

Minden más oly kevés,

de te több vagy mindennél.

Mit ér nekem, ha rám nevetsz?

Egy édes kis szempár, mi úgy szeret.

Elmondanám, de oly nehéz,

csak hallgasd mit kérek én!

Nevess rám bármi is lesz!

Ölelj úgy mindig szeress!

Nem bírom már a fájdalmat

mely úgy kínoz ha nem láthatlak.

Nevess rám bármi is lesz!

Ölelj úgy mindig szeress!

Nem bírom már a fájdalmat

mely úgy kínoz ha nem láthatlak.

Szerettelek volna

Arany- Tóth Katalin: Szerettelek volna 


Szerettelek volna úgy szeretni Téged, 
mint ahogy a szellő öleli a rétet. 
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat, 
szelíd dallamával ringatja a fákat. 

Szerettelek volna álmaimba vinni, 
édes ábrándokkal a csodákban hinni. 
Titkok italával bódultan alélni, 
heves ölelésben magammal ragadni. 

Valóságnak árnya szívemnek ármánya, 
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya. 
Hiába a szép szó, hiába a könnyek, 
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp. 

Szerettelek volna magamhoz ölelni, 
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni. 
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom, 
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom! 

Mondd, hogy elringatnál, 
mondd, hogy ez nem álom! 
Mondd, hogy hűvös szavad 
lehetne még bársony... 

Ölelj át, úgy fázom...