Támaszom

Támaszom 

Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem 
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem 
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem 
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem 

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek 
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek 
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek 
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek 

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul 
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul 
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is 
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is 

Légy kérlek támaszom, minden körülményben 
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem 
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom 
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom 

Légy az én támaszom, mikor szólítalak 
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat 
Megsimítod néha, mikor megihlettél 
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél… 

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek 
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg 
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár 
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál… 


Árvai Attila