Csak az öledben

Szabó Lőrinc: Csak az öledben 


Kedves, mikor rád gondolok, 
nem is én gondolok reád, 
nem is én gondolok reád, 
mikor rádgondolok. 
Kedvesem, szép gyönyörűségem, 
én már sohase feledem 
a percet, mikor legelőször 
nekem adott a szerelem. 


Már meztelen voltál, öleltél 
és minden ized remegett 
és én feltérdeltem az ágyra 
és néztem szűzi testedet 

és a két karom könyörögve 
nyúlt le két válladig 
és széttárt térdeim között 
reszkettek csukott combjaid. 

És akkor a karod megindult 
felém és rémült bíborait 
nyitotta tágra, óriásra 
két rettegő és bús szemed. 

S valami csúcs volt és tető volt 
s haldokló pillanat: 
szívem megdobbant: most adod, most, 
most adtad nekem magadat! 

És szemeid rémülve néztek, 
jöjjön, mondtad és megint: ne! ne! 
s nem akartad s magadra húztál 
s két combod megnyílt csendesen. 

Két combod megnyílt, vágyakozva 
nyílt elém remegő öled. 
És befogadta, behatoltam 
a sötét, puha és meleg 
húsba, az eleven gyönyörbe 
mely körül fogott édesen 
és egymásra talált az ajkunk 
és ringatott a szerelem.