Mielőtt téged megismertelek

Mielőtt téged megismertelek 


Mielőtt téged megismertelek, azt hittem, tudom mi a szerelem. 
Most nem tudom. Csak érzem. 
Hogy minden szépet láttam már, azt hittem, 
S most csak a te arcodat csodálom, nézem. 

Mielőtt te szóltál hozzám, azt hittem minden dalt hallottam. 
Most már tudom; a te hangod az ének. 
Azelőtt valóban nem tudtam 
Mit is jelet az a szó, hogy: élet. 

Mielőtt megérintettelek, azt hittem az érintés nem beszél, 
De már tudom, hogy többet mond a szónál. 
Egyetlen mozdulat többet elmesél 
Ezer és ezer elhasznált szép szónál. 

Mielőtt megkóstoltalak, azt hittem minden ízt ismerek, 
De most tudom csak mi is az az; édes. 
Most mennyei nektárt ízlelek, 
Miért pokolra szállni lennék képes. 

Mielőtt megszagoltalak, azt hittem enyém minden illat, 
Hogy semmilyen virág nem ad új aromát. 
Most minden belélegzett pillanat 
Égbe emeli szerelmünk mámorát. 

Mielőtt megkívántalak, azt hittem nem nyújt több kéjt az ágy, 
Most ismeretlen, vad szenvedély hevít. 
Testemet, lelkemet átjárja a vágy, 
S a gyönyör viharos tengerébe merít. 

Mielőtt megcsókoltalak, úgy hittem minden csók egyforma, 
Most minden percben azt kívánom, akarom; 
Bár ajkunk végleg egybe forrna, 
És soha ne engedne el ölelő karom. 

Mielőtt szeretkeztem veled, nem tudtam mi az igazi gyönyör, 
Hogy mi az igazi végzetes boldogság. 
Milyen az, mikor a vágy már úgy gyötör, 
Hogy minden más csupán csak balgaság.