Illyés Gyula: Könnyű vagy
Emlékeimben már oly kicsi vagy,
hogy - mint akkor az esti réteken -
rám-rámemelve lágy orcáidat,
itt sétálgathatnál tenyeremen.
Igy távolodsz. Már úgy idézgetem,
oly megszokottan titkos életed,
mint zsebórámat; fülemhez veszem,
még élsz? még jársz? Sorsod még perceget?
Könnyű vagy. Oh be könnyű! A szirom
nem könnyebb, lengébb itt a vállamon.
És a mosoly sem, amely ajkamon
megleng, ha rólad elgondolkodom.
Gondolkodom és némán, csendesen
képed ettől is halványabb leszen.
Távoli hang vagy, zümmögő, szelíd,
egy sóhajtás a semmibe repít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése