Az igazi

Az igazi 

Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. 

A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, 

takaríthat, de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. 

Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít 

vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi 

szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem 

ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. 

Hanem a Társ. A Nő. Az igazi. 

Csitáry-Hock Tamás

Legyél nagyon óvatos

Legyél nagyon óvatos 

Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk 
üres emberekkel. Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. 
Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni 
tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. 
Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. 
Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit - érdemes elmondani. 
És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk 

(Popper Péter) 

Egy hírdetés margójára

Egy hírdetés margójára 


A szívek roncstelepén 
böngészik az ember, 
hogy társat találhat 
bizakodni sem mer. 
Mért ad a Sorsnak 
mégiscsak egy esélyt? 
Kérdezd meg a hosszú éjek 
hűvös leheletét. 
Választ susognak ők 
az örök miértre, 
biztatnak: az utat 
cseréld fel a szépre. 
Hisz mi másnak kacat, 
lehet, neked érték. 
Ahány ember annyiféle, 
s annyifajta mérték. 
Mit az egyik nem becsül, 
másnak lehet fontos... 
Van kinek a jólfésült, 
másnak a bozontos... 
Érték lehet az, ha 
csöndes vagy és komoly, 
míg más kizárólag 
a bohém után lohol. 
A szívek roncstelepén 
kincset is találhatsz... 
Szívedben a lágy szellők 
majd újra muzsikálnak. 

Sulc Mária 

Miért

Wass Albert: Miért 


Miért kell nekem könnyes szemmel megállni 
minden viharvert, árva tölgy előtt, 
miért kell nekem az őszi csendre vágyni, 
ha minden csalfa álmom összedőlt, 
miért kell nekem a dombokat bejárni 
s bújkálni, mint az üldözött gonosz, 
miért kell nekem a hegytetőre állni 
mikor az orkán fákat ostoroz. 

Miért kell nekem elvágyni messze, messze, 
bűvös csókkal ha jő az alkonyat, 
miért kell, hogy halljam, álmaimban egyre, 
búcsú-szavaktól fátylas hangodat, 
és miért kell minden szép emléket 
fájó betűkkel a szivembe írni, 
miért kell olyan nagyon szeretni téged, 
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni? 

Miért kell mindig magamban vándorolni, 
s imákat mondani valakiért .... 
s miért kell csak mindig rólad álmodozni, 
ha nem szeretlek, miért? miért? miért? 

Én hívlak élni

Dsida Jenő : Én hívlak élni 


Hallgasd meg mit suttog az élet, 
élni hív újra meg újra téged. 
Ne nézz vissza a sáros útra, 
legyen előtted minden tiszta. 

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet 
szemed kékjében égjen a fényed.. 
Lásd meg végre, hogy szeretnek 
még akkor is, ha nevetnek, 
hisz mosolyt te csalsz arcukra, 
ismerj bennük magadra! 

Soha ne bánd, ha fáj, 
hisz erőre így találsz. 
S mi most bánatot okoz 
később nem lesz rá gondod. 

Hidd el jól tudom, hogy fáj, 
de hinnünk mindig muszáj. 
Fogd a kezem, ha úgy érzed, 
hogy szívedből kihull az élet. 

Ne keresd már, hogy hol tévedtél, 
ne sírj azon, mit meg nem tettél. 
Gyere velem, én hívlak élni 
vérző szívvel is remélni... 

A szív

Móra Ferenc: A szív 


A szív a legfurcsább csavargó, 
vigyázzatok reá nagyon! 
A megszokás halála néki, 
de mindig kész van útra kélni, 
ha nyílik rája alkalom. 

A szív a legfurcsább csavargó, 
a tolvaj-utat kedveli, 
hiába tiltja tilalomfa, 
nem hajt veszélyre, tilalomra, 
még vakmerőbben megy neki. 



A szív a legfurcsább csavargó, 
minden lépése új talány: 
onnan szalad, hol rája várnak, 
s hívatlanul oson be másnap 
pár ragyogó szem ablakán. 



A szív a legfurcsább csavargó, 
ne bánjatok durván vele! 
Mert ahonnan elűzték egyszer, 
hívhatják vissza bár ezerszer, 
nem látják többet sohase. 



A szív a legfurcsább csavargó - 
dölyfös kacajjal elszalad, 
hogy megalázva, elgyötörve 
visszalopódzék a küszöbre, 
hol csupa dacból megszakad.

Szemedbe nézek

Szilágyi Domokos - Szemedbe nézek

Amire nem lel szót a nyelv,

Mi be nem fér egy ölelésbe;

Miről az ajak nem beszél

Csókot adva, vagy vágyva, kérve;

Mit el nem mond egy mozdulat,

Ha kezeddel a búcsút inted;

Mit el nem árul mosolyod:

Azt mind kimondja egy tekintet!

Enyém volt mégsem az enyém ma

Szabó Lőrinc: Enyém volt mégsem az enyém ma 


Enyém volt s mégse az enyém ma, 
enyém ma is, és idegen 
ha eszembe jut, újra hajnal 
ragyog az életemen. 

Nézem s nem látom. Az arca 
csupa fény, felhő, remegés; 
virágzene: szóba fogni 
túl sok és túl kevés. 
Virágzene, érthetetlen. 
Ki tudja, nem álom-e? 
Tűnt évek titka, merengő 
fény- és illat-zene. 
Enyém volt s mégse az enyém ma, 
nem enyém, s örökre az, 
neki üzenek, a szíve tudja, 
s megdobban: úgy van, igaz! 
Enyém volt és mégse az enyém ma, 
enyém ma is, és idegen 
ha eszembe jut, újra hajnal 
ragyog az életemen. 

Ölelj, szeress kortalanul!

Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul! 


Az ölelés, tudod, 
nem köt a korhoz. 
A megfáradt szív is, 
örömöt hordoz. 
Lenni kell álomnak, 
lenni kell oknak, 
- legyen céljuk 
a fáradt karoknak! 
Ölelés, és mosoly? 
- Várja a lélek! 
Érzi, - még itt vagyok, 
- érzi, hogy - élek! 
Szeretet parazsát 
ne hagyd kihűlni! 
A lélek fájdalmát 
arcodra ülni. 
Tárd ki a szívedet, 
élj szeretettel! 
- Öleljen, örüljön, 
míg él, az ember! 

Lila akácok

Boldog ember szeme mosolyog

Tomasekné Györgyi: Boldog ember szeme mosolyog 


Boldog ember szeme mosolyog, 
de léteznek fájó mosolyok, 
fájó mosolyok és öröm könnyek, 
nevetve az élet sokkal könnyebb. 

Boldog az, ki mindig nevet, 
szeméből sugárzik a szeretet, 
vigyázz, hogy sírni sose lásson senki, 
a bánatos embert könnyebb elfeledni. 

Mosoly nélkül nem érdemes élni, 
mindig legyen mosoly arcodon, 
próbáld meg az Istent arra kérni, 
enyhítsen a fájdalmaidon. 

Mikor úgy érzed bajban vagy, 
mosolyt varázsoljon arcodra a hajnali harmat, 
odafenn a szivárványon túl mindig kék az ég, 
szívedben, lelkedben legyen békesség. 

Amikor a hajad hófehér, 
s szívedben több bánat már nem fér, 
utoljára fogj meg egy gitárt, 
hisz a bánat írja a legszebb muzsikát. 

Valaki hiányzik

Harcos Katalin: Valaki hiányzik 

A szívem fölött elsuhant egy árnyék; 

Valaki hiányzik, valami fáj még; 

valószerűtlen, zord messzeségben 

valakit várnék, 

de el sosem érem. 

Valaki alszik; álmatlan álmot. 

Nem ismeri még a csodás világot, 

amit a szívem nekem teremtett 

s álompermettel dúsan telehintett 

Valaki moccan; álmodik mégis? 

Talán mellette ott vagyok én is? 

Karjába bújnék, ölelni vágyom, 

de távol van tőle az én világom; 

Valaki néha nagyokat sóhajt; 

valamit suttog; valakit óhajt. 

Megszeretgetném, 

hogyha tehetném, 

hogy boldog legyen, 

csak azt szeretném. 

Valaki itt van; álmodom álmát; 

én már meglestem az ő világát. 

Titkon velem van megint az éjben, 

s ajkam a csókját ízlené éppen. 

Valaki mégis karjába kapna 

egy titokzatos, szép pillanatra. 

Valakit hívok, 

valakit vágyok; 

kísértenek most 

szerelmes álmok. 

Valaki elment, 

de visszavárom. 

Nélküle üres az én világom. 

Valamit titkon megsúgok csendben: 

boldogok lennénk szép szerelemben. 

Könnyű vagy

Illyés Gyula: Könnyű vagy 

Emlékeimben már oly kicsi vagy, 
hogy - mint akkor az esti réteken - 
rám-rámemelve lágy orcáidat, 
itt sétálgathatnál tenyeremen. 
Igy távolodsz. Már úgy idézgetem, 
oly megszokottan titkos életed, 
mint zsebórámat; fülemhez veszem, 
még élsz? még jársz? Sorsod még perceget? 
Könnyű vagy. Oh be könnyű! A szirom 
nem könnyebb, lengébb itt a vállamon. 
És a mosoly sem, amely ajkamon 
megleng, ha rólad elgondolkodom. 
Gondolkodom és némán, csendesen 
képed ettől is halványabb leszen. 
Távoli hang vagy, zümmögő, szelíd, 
egy sóhajtás a semmibe repít. 

Szerelmesek

Szerelmesek 

A férfi elsősorban testtel kötődik a nőhöz. Az a nő, akinek a lelkéhez is kötődik, 
számára egyetlen és kivételezett lesz. Ez a nő mindent megad a férfinak, amire 
vágyik; szerető, barát, kéjnő és anya egy személyben. Mindezt ösztönösen és 
elvárások nélkül teszi. A férfi genetikailag nem hűségre hanem hódításra 
programozott de ha megtalálja azt az egyetlen nőt, akihez nemcsak testtel képes 
kötődni, akkor attól a perctől kezdve esélyt kap az élettől, hogy saját szenvedése 
árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik 
férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje, 
amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok. 

Nem úgy szeretlek

Nem úgy szeretlek 


Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, 
mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző 
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a 
növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. 
Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll 
a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül 
egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak 
így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a 
kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul. 


Patch Adams c. film 

A férfi érzései

A férfi érzései 

"A férfi elsősorban testtel kötődik a nőhöz. Az a nő, akinek a lelkéhez is kötődik, számára egyetlen és kivételezett lesz. Ez a nő mindent megad a férfinak, amire vágyik; szerető, barát, kéjnő és anya egy személyben. Mindezt ösztönösen és elvárások nélkül teszi. A férfi genetikailag nem hűségre, hanem hódításra programozott, de ha megtalálja azt az egyetlen nőt, akihez nemcsak testtel képes kötődni, akkor attól a perctől kezdve esélyt kap az élettől, hogy saját szenvedése árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje, amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok." 

100 Folk Celsius - Országút

Marc Anthony - Am I The Only One

Aki életemet szebbé teszi ...

Aki életemet szebbé teszi ... 

Aki nem csak szavakkal szeret, hanem tettekkel is, 

Akinek a számára én vagyok, a legféltetetebb kincs. 

Akinek hiányzok, ha nem vagyok épp vele, 

Akinek a szerelmének nincs semmi feltétele, 

Aki ha meglát szíve nagyokat dobban, 

Aki a fülembe súgja: téged szeretlek a legjobban, 

Aki számára én vagyok a világ, 

Aki nem hazudik azzal, hogy imád, 

Akinek a mindene én vagyok, 

Aki úgy szeret, hogy magam vagyok, 

Akinek nem kell mellém semmi, 

Aki az életemet szebbé teszi! 

Mosolyod

Mosolyod 

Mosolyod, mely szívből fakad, 

Aranyozza be arcodat! 

Mosolyod nem kerül pénzbe, 

Mégis sokat ér testvéred szemében. 

Gazdagítja azt, aki kapja, 

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja. 

Pillanatig tart csupán, 

De örök nyomot hagy maga után. 

Senki sem oly gazdag, 

Hogy nélkülözni tudná, 

És senki sem oly szegény, 

Hogy meg nem érdemelné. 

Az igaz barátság látható jele, 

Hintsd be a világot egészen vele. 

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak, 

Bátorság a csüggedőnek, 

Vigasztalás a szomorkodónak. 

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó, 

De semmiért meg nem vásárolható. 

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem, 

Mert csak abban a percben van értéke, 

Amelyben arcodon megjelenik. 

És, ha ezután olyannal találkozol, 

Aki nem sugározza a várt mosolyt, 

Légy nagylelkű, s a magadét add, 

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra, 

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Ha ölelsz...

Harcos Katalin: Ha ölelsz... 

Csak lágy szavakkal szólok, szépen, 

mikor mézlő csókjaidat kérem; 

csak simogatlak, lesve, hogy éled 

öledben tüze a szenvedélynek, 

s életre kelnek régmúlt remények, 

ha ölelsz... 

Csak lelkem szárnyal egyre feljebb 

extázisunkban élve a mennyet, 

s csókokban égő szerelmednek 

amíg szent hullámai elfednek 

testem karodban alélva reszket, 

ha ölelsz... 

Csak szívem dobban hevesebben; 

lázas örömtől repesve rebben, 

mind vágyóbban, mind édesebben, 

hogy érted szomjas, remegő testem 

láva-öledben elcsendesedjen, 

ha ölelsz...

Én őszintén szólva nagyon élvezem ...

Újra akarom kezdeni az életem...

Újra akarom kezdeni az életem... El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...) Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK! 

Paulo Coelho 

Hogy mondjam el?

Harcos Katalin: Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?

Megsúgnám, de vallani félek,

mert nem érzem még szerelmedet,

csak balgán, makacsul remélek.

Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak, 

oly tisztán, miként az angyalok?

Álmomban olyan gyakran karollak

és annyira jó, hogy veled vagyok!

Hogy mondjam el, hogy senki másban

még mindet együtt nem találtam:

vonzó embert, társat a magányban,

s barátot, akire mindig vártam

Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak

megsúgni, ami itt bent úgy éget.

Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:

elárulják, mint szeretlek téged.

Az álom elkerül

Jean Cocteau: Az álom elkerül 


Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel
a nyakamon pihen;
mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el
s elaltat hirtelen.

Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben
lélekzeted velem.

E félénk nagy madár,ki most az álomé lett,
majd fészkéből kikel?
A fészkéből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el?

Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer,
egy reggel megszakad?
Az útam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.

Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel,
pedig kakas rikolt.

Most más világban él e fej, hol más a törvény
és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén,
távol s mégis velem. 

Mielőtt téged megismertelek

Mielőtt téged megismertelek 


Mielőtt téged megismertelek, azt hittem, tudom mi a szerelem. 
Most nem tudom. Csak érzem. 
Hogy minden szépet láttam már, azt hittem, 
S most csak a te arcodat csodálom, nézem. 

Mielőtt te szóltál hozzám, azt hittem minden dalt hallottam. 
Most már tudom; a te hangod az ének. 
Azelőtt valóban nem tudtam 
Mit is jelet az a szó, hogy: élet. 

Mielőtt megérintettelek, azt hittem az érintés nem beszél, 
De már tudom, hogy többet mond a szónál. 
Egyetlen mozdulat többet elmesél 
Ezer és ezer elhasznált szép szónál. 

Mielőtt megkóstoltalak, azt hittem minden ízt ismerek, 
De most tudom csak mi is az az; édes. 
Most mennyei nektárt ízlelek, 
Miért pokolra szállni lennék képes. 

Mielőtt megszagoltalak, azt hittem enyém minden illat, 
Hogy semmilyen virág nem ad új aromát. 
Most minden belélegzett pillanat 
Égbe emeli szerelmünk mámorát. 

Mielőtt megkívántalak, azt hittem nem nyújt több kéjt az ágy, 
Most ismeretlen, vad szenvedély hevít. 
Testemet, lelkemet átjárja a vágy, 
S a gyönyör viharos tengerébe merít. 

Mielőtt megcsókoltalak, úgy hittem minden csók egyforma, 
Most minden percben azt kívánom, akarom; 
Bár ajkunk végleg egybe forrna, 
És soha ne engedne el ölelő karom. 

Mielőtt szeretkeztem veled, nem tudtam mi az igazi gyönyör, 
Hogy mi az igazi végzetes boldogság. 
Milyen az, mikor a vágy már úgy gyötör, 
Hogy minden más csupán csak balgaság. 

Úgy szeretném

Szabó Győző Gyula: Úgy szeretném 


Csókom ne kérd, elvárni nem szabad, 
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap, 
Azt akarom, hogy én akarjalak! 
Más városban, hol este csíp a fagy, 
Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap, 
Azt akarom, hogy én akarjalak! 
Nappal, ha egymást ismerni sem szabad, 
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad, 
Azt akarom, hogy én akarjalak! 
Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy. 
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad, 
Azt akarom, hogy én akarjalak! 
Próbálj csak adni! Kérni nem lehet. 
Úgy szeretném, hogy én szeresselek! 

Örökkön-örökké

Pilinszky János:Örökkön-örökké 

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, 

maradék szemérmem némasága ez, 

úgyse hallanád meg, hangot ha adok, 

sűrü panaszommal jobb ha hallgatok. 

Tűrök és törődöm engedékenyen: 

mint Izsák az atyját, én se kérdezem, 

mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, 

szófogadó szolga, ami hátra van. 

Keserüségemre úgy sincs felelet: 

minek adtál ennem, ha nem eleget? 

miért vakitottál annyi nappalon, 

ha már ragyogásod nem lehet napom? 

Halálom után majd örök öleden, 

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, 

karjaid közt végre kisírom magam, 

csillapíthatatlan sírok hangosan! 

Sohase szerettél, nem volt pillanat, 

ennem is ha adtál, soha magadat, 

örökkön-örökké sírok amiért 

annyit dideregtem érted, magamért! 

Végeérhetetlen zokogok veled, 

ahogy szoritásod egyre hevesebb, 

ahogy ölelésem egyre szorosabb, 

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Könnyek vigasza

Johann Wolfgang Goethe : Könnyek vigasza 


Miért vagy oly szomorú, mikor 
itt mindenki nevet ? 
Valld csak be: sírtál, biztosan; 
mutatja szemed. 

"S ha sírtam is, elbújva; - az 
nekem volt fájdalom; 
s oly édesen szakad a könny: 
könnyít a kínomon. " 

Barátok vidám köre hív, 
ne vesd meg a szívét, 
s ha vesztettél, közöld velünk, 
mi az a veszteség. 

"Ti mulattok s nem sejtitek, 
engem szegényt, mi bánt. 
Nem veszteséget síratok. 
csak egy ,csak egy - hiányt." 

akkor meg rázd föl magadat ! 
Fiatal vagy. A te 
korodnak van még mersze és 
küzdeni ereje. 

"Azt megszerezni nem tudom, 
ahhoz kevés vagyok. 
Úgy ragyog , és oly messze ,mint 
fönt az a csillag ott." 

Csillagra nem vágyunk. 
Ha szép, hát örülünk neki, 
s a derűs éjben jólesik 
rá föltekinteni. 

"tekintek én rá, napra-nap 
s ez minden gyönyöröm; 
de éjeim hadd sírjam át, 
míg jólesik a könny. " 

/Faludy György/ 

Boldog Anyáknapját!

Májusi dal

Johann Wolfgang Goethe: Májusi dal 


A nagy természet 
Miként ragyog. 
A nap mi fényt vet! 
Mily illatok! 

Föld, ág rakodtan 
Szines virággal, 
Minden bokorban 
Ezer madárdal. 

Ezer kiáltás 
Visszhangra vár: 
"Ó, föld, ó áldás, 
Ó, napsugár!" 

(Dsida Jenő)