Érintés

Csabai Lajos: Érintés 


Mikor szép fejed álomra hajtod, 
Tudom, nincs veled senki sem. 
Leeresztett redőnyöd, zárt ajtód mögött 
Altató dajkád csak a gyötrelem. 

Mikor bús fejed álomra hajtod, 
S a köddé folyt időbe néz szemed, 
A fájdalom is csak egy imbolygó folt csupán. 
Te nem tudod, de én ott vagyok veled. 

Kulcslyukon át osonok be hozzád. 
Szellem szárnyon, mint a képzelet. 
Megigazítom rajtad gyűrött takaród, 
Gyengéden megsimogatom fejed. 

Egy pillanat, s újra itthon vagyok. 
Sugárzik, melegség járja át szívem. 
Ha te nem is érzed, öröm, hogy én tudom: 
Véled a fényt sikerült ma megérintenem. 

Mert senki vagyok, ha nem szerethetek! 
Poshadt vizű tó csak egész életem. 
De ha van, ki szomjazza érintésemet, 
Kristályvizet adó forrás lesz szívem...