Vörösmarty Mihály: Ábránd 


Szerelmedért 
Feldúlnám eszemet 
És annak minden gondolatját, 
S képzelmim édes tartományát; 
Eltépném lelkemet 
Szerelmedért. 

Szerelmedért 
Fa lennék bérc fején, 
Felölteném zöld lombozatját, 
Eltűrném villám s vész haragját 
S meghalnék minden év telén 
Szerelmedért. 

Szerelmedért 
Lennék bérc-nyomta kő, 
Ott égnék földalatti lánggal, 
Kihalhatatlan fájdalommal, 
És némán szenvedő, 
Szerelmedért. 

Szerelmedért 
Eltépett lelkemet 
Istentől újra visszakérném, 
Dicsőbb erénnyel ékesítném, 
S örömmel nyújtanám neked 
Szerelmedért!