"Nincs semmim, mégis gazdag vagyok,
mert enyém a végtelen, kékszínű ég,
amelyből két szemed rám mosolyog,
felidézve a tiszta tenger színét.
Enyém a napfény is, mely rám ragyog,
sugárkezével forrón átölel,
bearanyozva minden új napot,
hisz minden nap új reménnyel jön el...
Enyém a hold, mely lopva rám nevet,
álmokat hozó sápadt éjeken,
amikor halkan suttogom neved,
s karodban ringatsz álomréteken."
mert enyém a végtelen, kékszínű ég,
amelyből két szemed rám mosolyog,
felidézve a tiszta tenger színét.
Enyém a napfény is, mely rám ragyog,
sugárkezével forrón átölel,
bearanyozva minden új napot,
hisz minden nap új reménnyel jön el...
Enyém a hold, mely lopva rám nevet,
álmokat hozó sápadt éjeken,
amikor halkan suttogom neved,
s karodban ringatsz álomréteken."
/Harcos Katalin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése