Nézem a felhőt,nézem az eget ...

"Nézem a felhőt, nézem az eget, 
Mint játszadozó, csintalan gyermeket, 
De nem nyugszik szívem, lüktet a vágy, 
Nem lelem az elveszett éjszakát ... 

A múltat, a ködöt, a felhőt, az árnyat, 
a bolondozó, színes világot, 
a lepkét, a rétet, a turulmadarat, 
a ködbe mosódó tegnapokat. 
Hontalan fájdalom tombol bennem, 
Mi esztelen méreggel bénítja lelkem. 
Felnézek az égre, a fodrozó felhőkre, 
s vidáman cikázó szenvtelen játékuk 
könnyet csal két szemembe. 
Boldogan bámultam egykor évődésük, 
S most riadt tekintettel nézem sugárzó "remegésük". 
Mélán bámulom a kéklő tavat, 
Hol egykor oázis volt, most epedő sivatag. 
Két kezem kinyúlik, de levegőt markol, 
Egy megsárgult képet egy szakadt albumból... 
Egy szót, egy álmot, egy széthullott reményt ... 
Egy vacogó gyönyört szívem rejtekén."  

forrás: "Bukott Angyalok" társasága