Néha csak ülsz semmittevően, s észre sem veszed,
Csöndesen, fájón, a gondolataidban el-elmerengsz.
Szemed sarkában, mosolyogva nézed a tegnapot,
De nem érted a mát, s nem látod a szép holnapot.
Icipici könnycsepp csordul arcodon, mi alig látszik,
Gyöngykristállyá válva pergedez, szomorú ajkadig.
Sírni volna kedved, de visszatartod érző könnyedet,
Ne lássa senki meg, szíved mennyire meg-megremeg.
Csöndesen, fájón, a gondolataidban el-elmerengsz.
Szemed sarkában, mosolyogva nézed a tegnapot,
De nem érted a mát, s nem látod a szép holnapot.
Icipici könnycsepp csordul arcodon, mi alig látszik,
Gyöngykristállyá válva pergedez, szomorú ajkadig.
Sírni volna kedved, de visszatartod érző könnyedet,
Ne lássa senki meg, szíved mennyire meg-megremeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése