Csillagfény-remény

Csillagfény-remény 


Tudod arra gondoltam, 
hogy megérkezik a sötét minden nap, 
a nappal ragyogó fényeit 
felváltja a kilátástalan sötét, 
de talán, 

a sok kis égi lámpás azért van, 
ne legyen olyan reménytelen, 
nincs oly vakító fényük, 
mint a forróságában is szeretett Napnak, 
de annyi van, amennyi elég, 
hogy ne legyen félelmetes az éjszaka… 
és az embernek is vannak saját, 
napszaktól független, 
szinte kibírhatatlan sötétségei, 
ami eltakarva a nappali fényességet, 
belékúszik észrevétlen, 
az a sötét igazán kilátástalan, 
fél benne az ember, fél a mától, 
de még jobban a holnaptól, 
de van úgy, 
hogy mint a csillagok 
az éjszakai égbolton, 
megjelennek az apró fények, 
ezek is csillagok, 
ha nem is égi lakók, 
(de talán a földre onnan érkeztek) 
megnyugvást tudnak adni 
a legnagyobb sötétben is 
a szeretetnek az apró fényei, 
a sötétet nem képesek eltüntetni, 
de csillagfényükkel reményt adnak, 
egy új, egy derűsebb hajnalra.