Falakon túl

Falakon túl

Két szív ellen harcol most a léted
mely szívek, külön testben élnek
e vágyódó szerelem marcangol Téged
e vágyódó szerelem kér újra igaz létet

Nem szabad a szerelemnek így fájnia
a szerelmi lángnak parázslón várnia
várni a percet, mely legyőzi a létet
mely falakat húz, s ez lesz a végzet

A két szív nem találja egy közös útját
a falak elfedik, a szerelemnek útját
lángok nem csapnak a falakon túlra
hiába is támadnak újra s meg újra

Mi egykor oly könnyű álomszép volt
mely legyőzhetetlen közös kép volt
most elképzelt gátak ébresztőt fújnak
s letörik a szárnyát a szívednek újra

Szárnyak nélkül, ahogyan a lepke a réten
ugyanúgy vergődik a szerelem e létben
nem szabad fájnia, mi oly csodás lehetne
a két szívnek egymást el kell, hogy feledje...
(u.i.:Vagy örökké kell, hogy egymást szeresse)