Mint a kandallóban pattogó fahasábok lángja,
Olyan fényt és melegséget áraszt két szemed.
S mikor megérinti testem vágyódó testedet,
Nincs már erőm uralni a parázshelyzetet.
Érzéseink felhevülnek minden tapintható sejtben,
És a szenvedély démona csókjainkért reszket,
Mert a szelíden hangzó bókoktól, mit ajkaimra lehelsz,
Életünk szomorú napja is boldogságtól teljes.
Milyen jó érzés, ha a lélekszava így szól – Kedves!
-Olyan szép, mikor arcodról rám csillognak a könnyek,
Melyeknek valódi értéke minden mástól szebb lesz,
Mikor átölelő karjaidban meglelem szerelmed-
Tudom véges az idő, túl gyorsan szállnak el az évek,
A változó öntudatnak sokszor nem lesz tükörfénye,
De a szív burkában ott marad egy maradandó jel,
Mely akkor vesz fel ütemet, ha szívedben dobban
élénk lüktetése.
vers: Kun Magdolna
Olyan fényt és melegséget áraszt két szemed.
S mikor megérinti testem vágyódó testedet,
Nincs már erőm uralni a parázshelyzetet.
Érzéseink felhevülnek minden tapintható sejtben,
És a szenvedély démona csókjainkért reszket,
Mert a szelíden hangzó bókoktól, mit ajkaimra lehelsz,
Életünk szomorú napja is boldogságtól teljes.
Milyen jó érzés, ha a lélekszava így szól – Kedves!
-Olyan szép, mikor arcodról rám csillognak a könnyek,
Melyeknek valódi értéke minden mástól szebb lesz,
Mikor átölelő karjaidban meglelem szerelmed-
Tudom véges az idő, túl gyorsan szállnak el az évek,
A változó öntudatnak sokszor nem lesz tükörfénye,
De a szív burkában ott marad egy maradandó jel,
Mely akkor vesz fel ütemet, ha szívedben dobban
élénk lüktetése.
vers: Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése