Szilveszter ...

Péter Erika: Szilveszter 

Szilveszter az év utolja, 

itt az óév búcsúzója. 

Ez a nap a vígságszerző, 

holnap vár egy új esztendő. 

Vígan tülköl minden duda, 

retteg tőle minden kutya. 

Puffog, pattog a petárda, 

szikrát vet a betonjárda. 

Otthon semmi sincs a helyén, 

maskara van apa fején. 

Konfettik és szerpentinek, 

jut és marad mindenkinek. 

Itt az éjfél, harangoznak, 

magyar himnusz-hangok szólnak. 

Jön az óév búcsúcsókja, 

Új-év! Új-Év! üt az óra.

Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál, 
Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál? 
Ebben az újévben merre vezet életünknek útja, 
Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja. 
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet, 
Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket! 
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt, 
Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt! 

Schumacher ...

Michael Schumacher síbalesetet szenvedett

Továbbra is életveszélyes állapotban van Michael Schumacher hétszeres világbajnok Forma-1-es pilóta az Alpokban történt vasárnapi síbalesete után. De lássuk, hol is történt pontosan a baleset.

A hegyi mentőszolgálatot 11 óra magasságában értesítették vasárnap, miután a 2783 méter magasan lévő Saulire és Biche pályák között a világbajnok, nyomában a 14 éves fiával megpróbált átsíelni, vélhetően a szűz havon. Schumacher sisakot viselt, a balesetet követően magánál volt. A hegyi mentők két-három perc alatt értek a helyszínre, ahonnan Schumacher kérésére azonnal mentőhelikopterrel - amely kevesebb, mint 15 perc alatt ért a helyszínre - kórházba szállították - számolt be a Bild.de. A síparadicsom igazgatója szerint az egykori versenyző tudatánál volt, de nagyon zavarodottnak tűnt, amikor elszállították.

Az albertville-i kórházba 11.53-kor érkezett, innen 12.45-kor vitték át a grenoble-i klinikára.

Nem az az erős ...

Amit a szíved diktál

Amit a szíved diktál 


Tedd azt mit a szíved diktál, 
Akkor is ha azért a pokolba jutnál, 
Semmi áron ne add fel az álmaid, 
Csak tárd ki újra szárnyaid. 

Enged hogy a szél sodorjon, 
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson, 
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja, 
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja. 

Rejtsd el szíved nyílt sebét, 
Töröld meg könnyes szemét, 
Dobd el minden tört darabját, 
Hagy tombolja ki végre haragját. 

Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol, 
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól, 
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson, 
S újra egy érzés a szívedbe marjon. 

Temesd el az emlékeket a föld mélyébe, 
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe. 
Csak álmodd azt ami szíved vágya, 
Talán egyszer teljesül majd minden álma. 

Szeretni úgy is lehet ...

A házakban mindenhol kalács illatozzon ...

A házakban mindenhol kalács illatozzon, 
Fenyőfák alatt gyertyaláng ragyogjon. 
Szívekbe költözzék nyugalom, s szeretet, 
Hozzon a Karácsony békét és örömet! 

Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött, 

pompázatos ruhát öltött. 

Oly szaporán, mint a zápor, 

ezer csillag hull a fáról. 

Örömkönnyek hullnak egyre, 

s pottyannak a kis kezekre. 

Fenyőfánkat körbeálljuk, 

és egymásnak azt kívánjuk: 

E szép este minden fénye 

adjon erőt az új évre. 

Minden napja legyen ünnep, 

melengesse kis szívünket.

Boldog Karácsonyt!

Karácsony ünnepén 
az a kívánságom. 
Legyen boldog mindenki 
ezen a világon. 
Itt is, ott is mindenütt 
legyen olyan béke, 
mint amilyen bent lakik 
az emberek szívébe. 

Csillagszóró szórja fényét, 
kíván melegséget, békét. 
Angyalka száll házatok felett, 
hogy átadjon egy üzenetet: 
Boldog, Békés Karácsonyt!

Zúzmarától terhes ágat ...

Zúzmarától terhes ágat 
Ringat kint a téli szél 
Bent aranyló sugarával 
Világít a gyertyafény. 
Karácsonyi pompájában 
Áll a szobám asztalán 
Messzi hegyek zöld fenyője 
Csillagszórós csodafám. 
S az a fényes karácsonyfa 
Annyi mindent mond nekem 
Szeretetről, békességről 
Mesél e szép ünnepen. 

Aranyosi Ervin: Karácsonyi kívánságom

Advent 4. gyertya

Magna Cum Laude - Te leszel az ajándék a fa alatt (Dalszöveg)

Aranyosi Ervin: A szeretet muzsikája

Aranyosi Ervin: A szeretet muzsikája 

A billentyűt lenyomva, 

egy érzés hangja szól, 

ha újabbat lenyomnál, 

az rögtön válaszol. 

Így szólal meg a szív is, 

ha szeretetre vár, 

s egy másik dobbanása 

szép választ komponál. 

Az együtt dobbanások, 

adják a dallamot, 

melyek zenévé lesznek, 

ahogy múlnak napok. 

Az élet muzsikáját 

e zene tölti meg. 

Zene nélkül az élet: 

végtelen hosszú csend! 

Mint a kandallóban pattogó fahasábok lángja ...

Mint a kandallóban pattogó fahasábok lángja, 
Olyan fényt és melegséget áraszt két szemed. 
S mikor megérinti testem vágyódó testedet, 
Nincs már erőm uralni a parázshelyzetet. 
Érzéseink felhevülnek minden tapintható sejtben, 
És a szenvedély démona csókjainkért reszket, 
Mert a szelíden hangzó bókoktól, mit ajkaimra lehelsz, 
Életünk szomorú napja is boldogságtól teljes. 
Milyen jó érzés, ha a lélekszava így szól – Kedves! 
-Olyan szép, mikor arcodról rám csillognak a könnyek, 
Melyeknek valódi értéke minden mástól szebb lesz, 
Mikor átölelő karjaidban meglelem szerelmed- 
Tudom véges az idő, túl gyorsan szállnak el az évek, 
A változó öntudatnak sokszor nem lesz tükörfénye, 
De a szív burkában ott marad egy maradandó jel, 
Mely akkor vesz fel ütemet, ha szívedben dobban 
élénk lüktetése. 

vers: Kun Magdolna 

Szabó Rita: Kandallónál

Szabó Rita: Kandallónál 


Csendesen ülök 
a kandallónál, 
a pattogó tűz 
melegíti testemet, 

két kezem a láng 
felé tartom hát, 
hadd járja át 
a forróság lelkemet. 
A hideg néma csendben 
a tűz víg pattogása 
a legcsodálatosabb dallamot füleimnek játssza. 
Zengjen hát 
a legmostohább 
hideget elűző zene, 
csak az égő hasábok 
pattogása szólhat 
olykor bele! 
A sötétben csupán 
a kandalló fénye 
látszik, a szilaj 
tűz lángja a 
parazsakkal játszik. 
Olykor egy-két hasáb 
hirtelen lángra lobban, 
majd megint csendesebben 
ég a sarokban. 
Ahogy a parázsból 
láng lesz oly hirtelen, 
hasonlóan ég a szerelem 
az emberi szívekben. 
Télen csak haloványan 
pislákol a szerelem lángja, 
ám télre tavasz jön, 
s heves tűz a 
lelkeket átjárja. 
Tavaszra nyár jön, 
s a szerelem víg nászát éli, 
s így a tartalék energiákat folyamatosan feléli. 
A kialvó parázsból 
a szerelem végre 
vadonatúj tüzet csihol, 
s az elmúlásnak többé 
már a nyomát sem 
lehet találni sehol. 
Lángolj hát szerelem 
az emberi szívekben, 
hogy szeretetté 
változhass 
a későbbiekben... 

Vecsey K. Mária - Látni

Vecsey K. Mária - Látni 


Látni nemcsak mindig szemmel, 
látni szívvel, szerelemmel, 
az az igazi, a belső, 
szerelmes legeslegelső. 

Látni ne csak a szemeddel, 
inkább a szíveddel vedd el! 
Mert azt úgyis megtalálod, 
amikor már nem is látod. 

Látni így kell: szerelemmel, 
ha látni akar az ember; 
és, ha így lesz a sajátod, 
akkor mindörökre látod. 

Férj és feleség az ágyban

Két ember ...

Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök... 

Andó Anita: Karácsonyi lista

Andó Anita: Karácsonyi lista 

Mit adhatnék karácsonyra? 
Ami neked jó is volna. 
Meglepetés, öröm legyen, 
múltidéző vagy a jelen? 

Mit adhatnék karácsonyra? 
Szívemből szívedhez szólna. 
Egyedi és különlegest, 
semmiképpen feleslegest? 

Mit adhatnék karácsonyra? 
Ami fényes ünnepet hozna. 
Mosoly lenne az arcodon, 
szívemen pihenő nyugalom? 

Mit adhatnék karácsonyra? 
Komoly tárgy vagy móka. 
Családi meghittségben, 
vagy az édes menedékben? 

Mit adhatnék karácsonyra? 
Felelj, kérlek kérdőszóra! 
Amit kívánsz, megkapod. 
Karácsonyfa alatt találod. 

A nő lovagiasságot vár ...

"A nő lovagiasságot vár. Engedjék előre, vigyék a nehéz csomagját, nem azért, mert szüksége van rá, hanem mert ez a törődés jele. A nő osztatlan figyelmet vár a férfitól. Úgy akarja érezni, ő az egyetlen nő a világon, és egy nap talán elfogadja a férfi szerelmét."

Jó éjt! Szép álmokat!

A nő

A nő

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét. Mosolyog, mikor sikoltani szeretne. Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél. 

Harcol azért, amiben hisz. 

Kiáll az igazságtalansággal szemben. 

Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. 

Szeretete feltétel nélküli. 

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. 

Boldog, ha barátai jól vannak. 

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. 

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. 

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. 

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet. 

Csak egyetlen hibája van 

Elfelejti, mennyire értékes... 

Mindennap emlékeztetni foglak ...

"Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém." 

Van, aki megy ...

Van, aki megy, sok-sok év alatt

Kötődik egy barátság, míg ezer szétszakad.

Minden ember útja máshová vezet,

Egyszer biztos el kell válnunk, de bármi történt, el ne feledd:

Száz év múlva is csak veled, mindig csak veletek.

Az ember élete ...

Az ember élete olyan, mint a patak. Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad, de mindig visszatér a mederbe. 

Kálnay Adél: Kérdés

Kálnay Adél: Kérdés 


Lehet-e jónak lenni egy rossz világban, 
sétálni télen kigombolt kabátban, 
szalonnát szúrni fagyos ágra, 
nem vadászni nyúlra, fácánra, 
koldus kezébe kenyeret nyomni, 
csábítók között hűnek maradni, 
házad kapuját kitárni, 
hadd jöjjön hozzád akárki, 
kisgyerek könnyét letörölni, 
senkivel soha nem pörölni, 
dermedt verébért hajolni porba, hóba, 
más baját sosem hozni szóba, 
békét, nyugalmat, szépséget akarni, 
adni, adni, mindig csak adni, 
tökéletesre lelni egy madár dalában... 
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban? 

Ébren álmodok

Ébren álmodok

  

 

Lesütöm szemem ébren álmodok

Elbújok magamban-s "Ott" vagyok

"Ott" a legszebb hely a nyugalom

Nem törhet be vas kezével semmilyen hatalom

Nesztelenül üldögélek, köröttem virágok

Kis padomon nézelődök, csendben várok

Ha most erre jönnél hajnalig mesélnék 

Ha már elfáradtam válladon pihennék

Mennyi mindent mondanék most levegőt se véve

Szépről és csodáról , sose lenne vége

Csalnám a sok mosolyt mind az ajkad szélére

Elunhatatlanul, hogy elég legyen száz évre

Egyszer talán így lesz mesélek s Te hallgatod

Szívedbe lopom majd mind az egész napot

Arany lesz a szíved,az arany sárga nap sugara

Gyere ülj mellém," édes holnap madara"

Jó éjszakát

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton 

Szarvas húzza szélsebesen 

Télapóka szánkóját. 

Száguld a nagy hómezőkön, 

el is hagy már hét határt. 

Ajándékok szépen, sorban 

a hatalmas zsákokban. 

Télapóka becsempészi 

a cipőkbe suttyomban. 

Sietős az útja nagyon, 

rövid már az éjszaka. 

Várja őt az ablakokban 

még sok üres kis csizma. 

Van, aki mellett nem tudsz elmenni ...

Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. 

Szilvay Anna: Te és Én

Szilvay Anna: Te és Én

Én vagyok az a kérdés,

Amire te vagy a válasz,

Kijelentés leszek én,

Hogyha egyszer felkiáltasz.

Ha társra van szükséged,

Itt vagyok, hogy engem válassz.

Én vagyok a fűszál reggel,

Ki áhít téged, ó harmat!

Földnek virága leszek,

Ha a napfény maga Te vagy.

Szólíts nyugodtan Szélnek,

Ha lelked szárnyalni akar.

Én vagyok a rejtett kincs,

Ha te a kalandor leszel,

Iránytű leszek neked,

Ha a jó utat keresed.

Engem szólíts magadhoz,

Ha a nyugalmat nem leled.

Szemed leszek, hogy láthass,

Ha vakítanak bűbájok,

Füled leszek, hogy jól halld,

Mit ki sem mondanak mások.

Szíved leszek örökké,

Melletted mindig kiállok.

Falakon túl

Falakon túl

Két szív ellen harcol most a léted
mely szívek, külön testben élnek
e vágyódó szerelem marcangol Téged
e vágyódó szerelem kér újra igaz létet

Nem szabad a szerelemnek így fájnia
a szerelmi lángnak parázslón várnia
várni a percet, mely legyőzi a létet
mely falakat húz, s ez lesz a végzet

A két szív nem találja egy közös útját
a falak elfedik, a szerelemnek útját
lángok nem csapnak a falakon túlra
hiába is támadnak újra s meg újra

Mi egykor oly könnyű álomszép volt
mely legyőzhetetlen közös kép volt
most elképzelt gátak ébresztőt fújnak
s letörik a szárnyát a szívednek újra

Szárnyak nélkül, ahogyan a lepke a réten
ugyanúgy vergődik a szerelem e létben
nem szabad fájnia, mi oly csodás lehetne
a két szívnek egymást el kell, hogy feledje...
(u.i.:Vagy örökké kell, hogy egymást szeresse)

Különös teremtmények a nők ....

"Különös teremtmények a nők. Beleszeretnek egy férfibe, majd megpróbálják megváltoztatni. Általában sikerrel járnak, és egész életükben sajnálják, hogy ilyen unalmas és megalkuvó emberhez mentek feleségül."
(David Gemmell)

Dibáczi Pál: Négy gyertya

Dibáczi Pál: Négy gyertya
Béke, Hit, Szeretet, Remény


Végtelen csöndben négy gyertyaláng lebegett,
egymás között mit beszéltek, hallani lehetett.

1. gyertya szólt csendesen:
BÉKE az én nevem.
Nekem égnem már fölösleges.
Hiszen nevemben hoznak
értelmetlen áldozatokat,
tesznek tönkre végleg sorsokat,
fehér galamb álarca alatt.
Elfogyott már a türelmem,
kár lenne már így léteznem.
Szellő lebbent, és a Béke lángja
egy utolsót rebbent.

2. gyertya szólt:
SZERETET az én nevem.
Legalábbis ilyen néven
ismernek még az emberek,
úgy vélem.
De szeretet helyett
inkább már csak szavak,
semmitmondón, üresen hangzanak.
Sok hazug, áltató gondolat önzést üzen,
köztük nem gondol rám szinte senki sem.
Nem kellek már, nem táplál senki sem.
Nem égek már, elég volt énnekem.

3. gyertyán a sor:
Én képviselem az emberek HITét.
De ők ezt elfelejtették.
Pedig már az ősidőktől,
a legeslegrégebbi őstől
mindig tudták: van Valaki, aki segít,
minden bajtól megszabadít,
és táplál, ellát örök Energiaként,
bölcsőtől egész’ a sírig.
De ezt elfelejtették.
Nem lobogok hát tovább –
ezzel kialudt a láng.

Ekkor a szobába toppant egy kisgyerek,
és arcán mosollyal
a negyedik gyertyához tipegett.
Így szól hozzá:
„Látom egyedül Te maradtál meg REMÉNY.”
És az égő negyedik gyertyával
a másik háromhoz lépegetve
életre kel a többi fény.
Az emberek szeméből a könny kicsordul,
mikor látják, mire képes a Remény.
Visszaadja az emberek Hitét,
rájönnek, létezik még Szeretet,
és élniük csak Békében lehet.

Gyújtsa meg tehát ma este a Remény szikrája az első gyertyát…

Róth Márta : Kezedbe teszem a könyvet...

Róth Márta : Kezedbe teszem a könyvet... 

Kezedbe teszem a Könyvet, 

hogy vezessen a sűrű ködben. 

Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, 

hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. 

Kezedbe teszem a gyertyalángot, 

világíts annak, aki bántott! 

Kezedbe teszem a szőtt takarót, 

takard be az árván fázót! 

Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, 

hogy meleg legyen, és várjon az otthon. 

Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, 

hogy kezükbe tehesd a szeretetet.