Botos Anita: Hirtelen jött vers!
Olykor túl gyorsan múlnak el az évek.
Észre sem vesszük, és elillan egy élet.
Mire feleszmélünk, nincs többé velünk.
Csak a puszta emléke kíséri életünk.
Hiányát pótolni hogyan kell? És feledni?
Kérdések, mikre tán senki nem tud felelni.
Néha csak úgy bevillan, és észreveszed.
Lehet bármi, hiánya végigkíséri az életed.
Hmm... Apa? Anya? Szerelem és ezernyi dolog lehet,
Minek hiánya nélkül életed tán boldogabb lehet.
Viszont kinek mindez megvan? Értékeli talán?
Elmondja, mennyire szereti? Minden nap, éjszakán?
Megbecsüli azt, amiért más ezer hálát adna?
Boldog, hogy mellette van szerető családja?
Az élet rövid, az idő túl gyorsan telik.
Szeressünk addig, míg az égiek engedik.
Mutassuk ki! Éreztessük, hogy szeretünk!
Addig, míg lehet, csak ne késlekedjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése