Reményik Sándor: Én a szívemet
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész,
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt,
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát,
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által,
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam,
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
és nem jutott az egész senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése