Énekes Imre: Mit szóljak én...?
Mit szóljak én hozzád a szerelemről ?
Ifjú szivednek kora nyílni még !
A rózsabimbó elhervad, ha napnak
Izzó sugara rá korán esék.
Nem, - a virágot kertész nem nyilasztja,
A természetnek szép munkája ez;
Menj kedves lányka, játszál, álmodozzál,
Boldog álmodnak szép valója lesz.
Dalod hangozzék erdőn és mezőben,
Visszhangot adnak zengő madarak.
Megaranyozzon mindent vig kedélyed,
Hisz egykor úgy is elég gond akad. -
Sirasd a széltől eltörött virágot,
Könyek hullása érző szívre vall;
És álmodozzál szép, örök tavaszról,
Játszál korod kedves játékival.
Lesz majd idő, óh, tudom azt előre,
Mikor többé már várnom nem lehet;
S a régi érzés, régi vágy szavával
Elédbe tárom egész lelkemet.
És kérni foglak: nézz e szivbe mélyen,
Szerelme tiszta, nemes, szennytelen, -
Azt mondom akkor, (nehogy megsirassam)
Ne játszál többé édes kedvesem !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése