Mit szóljak én...?

Énekes Imre:  Mit szóljak én...? 

Mit szóljak én hozzád a szerelemről ? 

Ifjú szivednek kora nyílni még ! 

A rózsabimbó elhervad, ha napnak 

Izzó sugara rá korán esék. 

Nem, - a virágot kertész nem nyilasztja, 

A természetnek szép munkája ez; 

Menj kedves lányka, játszál, álmodozzál, 

Boldog álmodnak szép valója lesz. 

Dalod hangozzék erdőn és mezőben, 

Visszhangot adnak zengő madarak. 

Megaranyozzon mindent vig kedélyed, 

Hisz egykor úgy is elég gond akad. - 

Sirasd a széltől eltörött virágot, 

Könyek hullása érző szívre vall; 

És álmodozzál szép, örök tavaszról, 

Játszál korod kedves játékival. 

Lesz majd idő, óh, tudom azt előre, 

Mikor többé már várnom nem lehet; 

S a régi érzés, régi vágy szavával 

Elédbe tárom egész lelkemet. 

És kérni foglak: nézz e szivbe mélyen, 

Szerelme tiszta, nemes, szennytelen, - 

Azt mondom akkor, (nehogy megsirassam) 

Ne játszál többé édes kedvesem !

Téli világ

Gani Zsuzsanna: Téli világ

Hófehér párna a földön alszik,

jégcsapok lógnak az ablak alatt,

dolmányos hangja messzire hallik,

zimankós bunda csak egyre dagad.

Kályhában jó meleg tűz-láng lobban,

boldog a lélek, és dobban a szív,

enyhül a nyomás most, azon nyomban,

két karunk csöndet és nyugalmat hív.

Hangtalan hullik tájra a csillám,

zúzmara hízik a fák ágain,

boldogan ujjong egy édes kislány,

békét, reményt hint angyal szárnyain.

Kulcs a lábtörlő alatt

Balla Zsuzsanna: Kulcs a lábtörlő alatt

Ha hozzám váratlanul érkezel,

hívatlan vendég nálam nem leszel,

tudod egy gesztusból, hogy vártalak,

ott lesz a kulcs a lábtörlő alatt.

Ismerősként üdvözöl a ház,

tölts teát, csészét majd találsz.

Váratlan jöttél, s mégis vártalak,

ott volt a kulcs a lábtörlő alatt.

Fáradt vagy, elnyúzott a nap,

aludni volna jó, vagy pihenni csak,

párnám ismerős illattal hívogat,

a kulcs téged várt a lábtörlő alatt.

Ha nem várlak többé, valami szétszakadt,

hűlt bizalmam pora vár a lábtörlő alatt.

Téli nap

Várnai Zseni: Téli nap

A nap mint rézvörös korong

vacog a hideg égen, 

a szív ilyenkor elborong: 

Nem láttam napot régen. 

A szív ilyenkor elmereng, 

s tavaszi fényre vágyik: 

- pattanj ki, rügy, ne szenderegj, 

zöldellj ki újra pázsit! 

Jöjj, hóvirág, szépülj világ, 

virulj tavaszi fényben, 

mosolyogj rám, tűnt ifjúság, 

ragyogj, mint réges-régen!

Nem múlik el a szerelem

Pákolitz István: Nem múlik el a szerelem

Nem múlik el a szerelem

Csak fegyelmezett lesz.

Szavak nélkül is mindent tudó,

Pillantásból is értő

Messzeségből is megérző

A lélekrezdülést is fölfogó

Bizonyosság.

Nem múlik el a szerelem

Csak aggódás lesz.

Minden köhintést számontartó,

Mindenben betegséget szimatoló

Mindíg virrasztó, örök féltés

És bátorító ölelés.

Nem múlik el a szerelem

Csak ellenállás lesz.

Reszkető, fájdalmasan szép

Tiltakozás

A halványuló pipacs hullása

Ellen,

A ráncokban megbúvó nagy törvény

Ellen,

Minden sírba húzó emberi béklyóval

Szemben.

Nem múlik el a szerelem

Csak tüntetés lesz.

A mozdulatlanság..

A kimondhatatlan tehetetlenség

Ellen,

A keménykoporsó,..

A meredt szemű,..

Kibírhatatlan csönd,

A választ nem adó

Néma temető ellen.

Nem múlik el a szerelem

Barátság

Barátság

Ha ifjúságom véget ér majd egyszer

S idős leszek, ki múltján elmereng

Könnyes szemekkel csendben visszanézek

S szívembe tép majd az emléksereg.

Kedves barátok sorra visszatérnek

Csodás varázslat mindez az egész

Elém kerülnek szép közös élmények

Mi szép és jó volt, el sohasem vész.

Ha fájt is néha, régen elfeledtem

A bántó szót, hisz így helyén való

Életem könyv, mit más nem ír helyettem

És a sorok közt minden látható..

Jégvirágok

Szuhanics Albert: Jégvirágok 

Ablakomra szállt a pára, 

mely reggelre megfagyott. 

Hajnalfénynek pír-szavára, 

jégvirágok álltak ott. 

Természetnek ügyes keze, 

csodaszépet alkotott. 

Kelő nappal, fénykristályként 

ragyogtak az ablakok. 

Látod, a sok jégvirág most 

mily fényárban csillogó? 

Szemeidnek ez a látvány, 

álomképként megható. 

Olyan, mint egy katedrális, 

színes ablak-képei. 

Ám de mégis, fehér színben, 

kristály-gyanánt fényteli. 

Áldott pára, nemsokára 

olvadoz ez égi kép. 

Jó lenne ha holnap ismét 

mindezt újra festenéd! 

Barátság-recept

Téli ebéd

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,

csontváza alvó, néma fának,

ha hull a hó, csak hófogók,

ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,

ilyenkor lassan, lomhán telnek,

teendő itt csak egy marad,

etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,

apró kis emlék még a nyárból,

amikor volt még élelem,

és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,

repülj csak erre kis barátom,

tömd meg begyed, van itt mit enni,

tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,

s ha rügy fakad, s a nap vakít,

dalold majd el a nagy világnak,

itt télen is ebéddel vártak.

Barát az

Müller Péter: Barát az

"Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz.

Nem tudtok egymásnak hazudni. 

Túl közel van. 

Mintha magaddal beszélnél ..."

Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő . Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ...

Ez a korai tapasztalat döbbentett rá, hogy a barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat. Barátom lehet nemcsak a "barátom", - de az anyám, - az apám, - a gyerekem és a férjem /feleségem is. Ha ők nem a barátaim, hanem "csak" az anyám, az apám, a gyerekem és a férjem /feleségem, akkor kapcsolatunkból hiányozni fog valami. Valami nagyon lényeges. Mert a barátság a legmagasabb szeretet-forma. Ne hidd, hogy túlzok.

Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretet érzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság. A barátom ott van mellettem. Egészen közel. Érzem. Ismerem. Szeretem. Neki mondom el először a titkaimat - s csakis rá hallgatok, mert tudom, hogy ismer. És szeret engem...

Ne hagyj el soha!

Szente Krisztina: Ne hagyj el soha!

Ne hagyj el soha, hisz boldog vagyok melletted, 

hiszen Te jelented nekem az egyetlen kincsemet! 

Te hoztál új színt az életembe, 

Te hoztad vissza az elkopott reményeket. 

Ne hagyj el soha, mert azt nem élném túl, 

mert szeretlek, szívem szívedtől lángra gyúl! 

Te érezteted velem, ki is vagyok, 

a te csókodtól, kedvesem, mindig elolvadok. 

Ne hagyj el soha, ígérd meg nekem, 

ígérd meg, hogy én vagyok s leszek is az életed! 

Fogd a kezem örökké, egy percre se engedd el, 

s amilyennek születtem, olyannak fogadj el! 

Ne hagyj el soha, légy mindig a párom, 

nevessünk együtt, kérlek, a néha gonosz világon! 

Te vagy, ki a rosszat kitéped szívemből, 

ne hagyd, kérlek, hogy semmi se maradjon életemből! 

Ne hagyj el soha, ne hagyj itt kérlek, 

mert szeretlek téged, ezt esküszöm néked! 

Te vagy, ki szomorkodni nem hagy engem, 

s amíg élek, ezt milliószor megköszönöm még neked. 

Ne hagyj el soha, mert nekem Te vagy a világ, 

hagyd, hogy örökké csókoljon még a szám! 

Mert neked csókot adni, maga a boldogság, 

S tőled csókot kapni, talán a mennyország. 

Ne hagyj el soha, hiszen nem viselném el, 

a hibáimmal együtt, kérlek, úgy fogadj el! 

S bármerre is mész, én elmegyek veled, 

mert szívem minden szeretetével, igen, én úgy Szeretlek!!!

Álom!

Szabó Zsolt: Álom!

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,

szerelmes szavakra s forró csókra vársz.

Simogató pillantásod érzem ajkadon,

olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.

Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,

felébredek és a szívem vadul kalapál.

Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,

mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!

Láss csodát!

Németiné Kodrán Erzsébet: Láss csodát! 

Ősz fejem lehajtom ráncos, vén kezemre,

Úgy gondolok vissza elmúlt éveimre.

Bizony nem volt könnyű ennyi évet élni,

Keményen dolgozni, a gondoktól félni.

Mégis úgy gondolom, csodás ez az élet,

Csak észre kell venni a sok jót és szépet!

Ha a kelő nappal kelünk minden reggel,

Tele lesz a lelkünk tiszta szeretettel.

Varázslatos látni az ég tündöklő kékjét,

És meglátni benne a jövő reményét!

Gyönyörködni abban, ahogy egy kismadár

Csemegét csenni a gyümölcsfára száll.

Csodálatos látni, ahogy felszáll a köd

A maros parti fenyők fölött,

És nyomában ragyognak a fények,

Ébrednek bennünk a remények!

Este, ha a csillagokat nézed,

Szíved mélyén édes emléket idézel

Arról, hogy voltak ragyogó, szép napok,

Fényes éjszakák és múló bánatok!

Vihar után, ha az ég derül,

Az jut eszedbe észrevétlenül,

Hogy a szivárvány maga a csoda,

A víz és a nap szerelmi mámora!

Nyisd ki hát a szemed, és lásd a csodát,

Ne nézd a világ sötét oldalát!

Éld meg, amit adott az élet,

A szépet, a szépet, a szépet!

Neked adom lelkem

Thalis Silvenier: Neked adom lelkem 

Csendes az éj, az égen ezer csillag. 

A Hold égi útján felfelé ballag. 

Telt arca fentről a Földre mosolyog, 

Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog. 

Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém! 

Én vigyázom álmod ezen az estén. 

Csendes már minden, a nappal véget ért, 

Helyét az estnek adta, aludni tért. 

Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed. 

Felejts el mindent, én fogom a kezed. 

S ha hallod majd a csengettyűk dallamát, 

Feltárom előtted lelkem kapuját. 

Valahol messze, egy manó útra kel, 

S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel. 

Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang, 

Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang? 

Hát hunyd le szemed és Te is láthatod 

Az előttünk nyíló mesés világot, 

Ahol ezer csoda és varázslat vár, 

Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már. 

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más. 

Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás. 

Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma: 

Lelkemnek mélye, az álmok világa. 

Ez az a hely, amit magamban hordok. 

Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok, 

Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom. 

Náladnál fontosabb nincs e világon! 

Senki más nem látja, nem ismerheti,

Valentin nap

Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem 

Szeretlek, kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Szeretem azt a kis

Könnyű termetedet,

Fekete hajadat,

Fehér homlokodat,

Sötét szemeidet,

Piros orcáidat,

Azt az édes ajkat,

Azt a lágy kis kezet,

Melynek érintése

Magában élvezet,

Szeretem lelkednek

Magas röpülését,

Szeretem szivednek

Tengerszem-mélységét,

Szeretlek, ha örülsz

És ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod

S könnyeid egyaránt,

Szeretem erényid

Tiszta sugárzását,

Szeretem hibáid

Napfogyatkozását,

Szeretlek, kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Amint embernek csak

Szeretnie lehet.

Kivűled rám nézve

Nincs élet, nincs világ,

Te szövődöl minden

Gondolatomon át,

Te vagy érzeményem

Mind alva, mind ébren,

Te hangzol szivemnek

Minden verésében,

Lemondanék minden

Dicsőségrül érted

S megszereznék érted

Minden dicsőséget,

Nekem nincsen vágyam,

Nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz,

Én is azt akarom,

Nincs az az áldozat,

Mely kicsiny ne lenne

Éretted, hogyha te

Örömet lelsz benne,

S nincs csekélység, ami

Gyötrelmesen nem sért,

Hogyha te fájlalod

Annak veszteségét,

Szeretlek, kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Mint ember még soha,

Sohasem szeretett!

Oly nagyon szeretlek,

Hogy majd belehalok,

Egy személyben minden,

De mindened vagyok

Aki csak szerethet,

Aki csak él érted: 

Férjed, fiad, atyád,

Szeretőd, testvéred,

És egy személyben te

Vagy mindenem nekem: 

Lyányom, anyám, húgom,

Szeretőm, hitvesem!

Szeretlek szivemmel,

Szeretlek lelkemmel,

Szeretlek ábrándos

Őrült szerelemmel!...

És ha mindezért jár

Díj avvagy dicséret,

Nem engem illet az,

Egyedül csak téged,

A dicséretet és

Díjat te érdemled...

Mert tőled tanultam

Én e nagy szerelmet!

Ha rózsákkal álmodnál, tudd azok türelmem virágai. 

Ha csókról álmodnál érezd, azt én küldöm. 

Ha netán velem álmodnák, tudd Te is álmaimban jártál.

Szeretnék boldog lenni, 

kezedet fogva mindennek örülni! 

Örülni neked, a holnapnak, a mának

és éreztetni veled, hogy mennyire IMÁDLAK!

Mosolyogni tessék!

Miért?

Gál Mária: Miért?

Miért a fény, ha

takarja árnyék,

miért a szerelem, ha

nincs benne érzés,

miért szeretni, ha

észre sem veszik,

üres szívvel élni

nem érdemes.

Miért a kis virág, ha

kelyhét nem nyitja,

bódító illatát, ha

magába zárja,

miért a tarka rét, ha

színek világa csak

délibáb játéka.

Miért az élet, ha

nem találom helyem,

miért a küzdelem, ha

győzni sosem lehet,

mert a remény

- csalfa képzelet.

Miért vagyok én, ha

te nem jössz felém,

miért az álom, ha

hozzád el nem ér, ha

az emlék nem él, mert

belepte a feledés.

Egy idő után megtanulod

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt

a kézfogás és az önfeláldozás között...

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,

és a társaság a biztonsággal...

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,

és a bók nem esküszó...

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:

a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, 

mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,

ha túl sokáig ér...

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet,

ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

Veronica A. Shoffstall

Vannak még csodák

L.L. Junior, Loretta & Kis Palika: Vannak még csodák Dalszöveg: Junior: Ha úgy érzed hogy nem sikerül semmi Kis Palika: Csak láss a gondok falán túl Junior: Úgy érzed nem tudnál már boldog lenni Kis Palika: És egyre hidegebb szél fúj Loretta: Ó várj ne menj még Ne add fel a reményt Kérlek maradj még Halld mit mondok én Refrén: Léteznek még csodák, Nem kell már semmi más, Csak néhány jó barát, Hat gyertek még még még még még, Együtt túl mindenen, Csak szólj és elhiszem, Hogy vannak még csodák, A szívünkben Junior: Ha beborulna feletted az égbolt már Kis Palika: és jönne vihar s jégeső Junior: Emlékezz akkor arra aki rég voltál Kis Palika: és abból meríts még erőt Loretta: Ó várj ne menj még, Ne add fel a reményt, Kérlek maradj még, Halld mit mondok én Refrén: Léteznek még csodák, Nem kell már semmi más, Csak néhány jó barát, Hat gyertek még még még még még, Együtt túl mindenen, Csak szólj és elhiszem, Hogy vannak még csodák, A szívünkben Junior: Olyan világot álmodtam én Loretta: Hol nincsen bú és nincs szomorúság Junior: Ahol minden ember boldogan remél Loretta és Kis Palika:: És együtt éljünk álmaink tovább Loretta: Ó várj ne menj még, Ne add fel a reményt, Kérlek maradj még, Halld mit mondok én Refrén: Léteznek még csodák, Nem kell már semmi más, Csak néhány jó barát, Hat gyertek még még még még még, Együtt túl mindenen, Csak szólj és elhiszem, Hogy vannak még csodák, A szívünkben

Szeretlek kedves

Csendes eső

Nichi-ya Nikoletta: Csendes eső

Az éjszaka leple ráborult a tájra,

és sűrű köd ült a hatalmas fákra.

Odafenn a felhők eltakarják a végtelent,

kicsikét a világ is megváltozik idelent.

Elered a csendes eső, s belepi a földet,

érzem, ahogy az arcomról legördülnek a könnyek.

Újra feldereng egy ismerős érzés,

válasz most sincs, csak rengeteg sok kérdés.

Hallom, ahogy az esőcseppek lassan földet érnek,

úgy tűnik, mintha ők is zenélnének.

Újrajátszanak egy régi dallamot,

s az égen táncra perdülnek a csintalan angyalok.

A fülembe súgják: "Sosem vagy egyedül,

csak nyisd ki a szíved, és az életed is felderül."

Látom, ahogy az esőcseppek legördülnek az üvegen,

olyanok, mint emberi sorsok, melyek átkísérnek az életen.

Esőtánc

Aranyosi Ervin: Esőtánc

Csipeg-csepeg az eső,

háztetőket verdes ő.

Ablakokon bekopog,

fák ágain lecsorog.

Friss vizével meglocsol,

utcán, járdán locspocsol.

Pocsolyákat önt neked.

hátha támad ötleted?

Hátha pocsolyára vágysz,

víg ám esőben a tánc,

hadd loccsanjon szerteszét,

hullám vigye, jaj de szép!

Az eső csipeg-csepeg,

szép ritmusban csepereg,

dallam kell csak, s jön a dal,

az idő még fiatal.

Tócsa csillog mindenütt,

esőcsepp vállamra üt,

levelekről lecsepeg,

vidám leszek, s nevetek!

Mért is lennék szomorú?

Mert a gödör homorú?

Összeszedi a vizet,

elnyeli és nem fizet!

Az eső az jár neki,

esőfelhő eteti,

legyen nagy a pocsolya,

ragyogjon a mosolya!

Hajnal

Szabó Lőrinc: Hajnal

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,

Sötétben az égő gyertyafény,

Holnap is én legyek a láthatárod,

Szívedben vigasz, ha nincs remény.

Legyek a napfény a felhőtlen égen,

Az éjszakában a csillagod,

Találjam meg a lelked a szélben, Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

Legyek a hullám, a tenger, ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre enyémbe zárom,

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a Te utadat járom,

S kimúlok, ha fény nincs tovább.

ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM

Bódás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,

sok öröme van, elveszíthetetlen.

Van öröm, amely mindörökre tart,

nem árt neki se szó, se tűz, se kard,

se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,

mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,

s ez az öröm: add másoknak magad!

Míg élsz, magadat mindig adhatod.

Adj szót, vigaszt, ha van falatot,

derűt, tudást, vagy békülő kezet,

mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,

s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,

te megad annál gazdagabb maradsz.

Nézz a függöny mögé

Ara Rauch: Nézz a függöny mögé

Csintalan ördög kikacsint, kukucsol,

rád les a függönyt emelve vígan:

- Vigyázat, ember! Csalárd a játék,

ne higgy a csalóka illúzióban!

Huncut az élet, azt hiszed: büntet,

azt hiszed: balsors, azt hiszed: úgy fáj,

holott a lényeg rejtve marad, mert

nem veszed észre: próba az akadály.

Csodákat élsz meg naponta becsukott

szemmel, pedig ha látnád, mire vagy képes!

Ördögi lényem incselkedik, míg

rá nem ébredsz: hogy lehetsz TELJES.

Esik a hó ...

Mentovics Éva: Apró kis pelyhek

Hó hull az ágra,

s apró kis pelyhek

szél karján vígan

libbennek, lengnek.

Felkel a szél most,

jól megkavarja-

Pelyheket szép nagy

buckákra rakja.

Hófehér dombok,

mint téli álom-

csillogva ringnak

hófehér tájon.

Szalai Borbála: Fehér lesz minden

Hópihe

libben,

hópihe

lebben:

táncolva

szállong

egyre sűrűbben..

Fehér lesz

minden,

fehér lesz

menten!..

Nézd, már az

ösvény

eltűnt a kertben..