Wass Albert: Köszönetet mondok...
Köszönöm ezt a téli éjszakát,
amit emlékül adott nekem.
Köszönöm, hogy szeretett egy kicsit,
mert én magát nagyon szeretem.
Szeretem, úgy ismeretlenül,
névtelenül, szőkén, szépen.
Mese volt. Oh, e mesénél
csodásabbat még soh'sem éltem.
Talán, ha jobban megismerném,
oly szürke lenne, mint a többi -
Köszönöm azt, hogy így maradt meg.
Álmok szoktak így a szívekbe
belopódzni, és tovaszökni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése