BOLDOGNAK LENNI...

Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...

Boldognak lenni, örülni mit jelent?

Valamit érezni, mely szárnyalni késztet

Szökellve szaladni a tavaszi réten át

Nem taposva el a virágok illatát

Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán

Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár

Karunkba zárni az egész eget

A nap sugarával kötözve meg

Testünket érezni, mint levegő buborék

Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét

Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén

Tudva, hogy nem ragadhat el a mély

Önfeledten táncolni az utca közepén

Szédülten forogni a hegyek tetején

Ismeretlen embereket a karunkba zárni

Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni

Magunkkal hívni, hogy szép a világ

Ha érezni akarja velünk élheti át

Kérés nélkül adni szüntelenül

Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül

Boldognak lenni, csak annyi, érezni

Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár

Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll

Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés

Csak apró rezdülések, boldog remegés

Az arc ekkor már nem a mosolytól szép

Hanem a sírás természetessége az ék

A könny az örömöt patakká formálja

Minden cseppjében Isten áldása

S amikor szinte mindez már fáj

Az igaz boldogság rám akkor talál

SZERELEM

Varga Ibolya - SZERELEM

A földkerekség legszebb virágát hozom.

A legédesebb gyümölccsel etetlek.

A Mennyei zenére altatlak el.

A legpuhább ágyat vetem meg.

A legszebb szerelmes ódát zengem,

s a legbársonyosabb tenyéren ajándékozom

a legnemesebb szívet neked

- s akárcsak egykoron Jézus -

leteszem ide a földre eléd.

És te tudod, mert elfogadtad:

hogy a nyárutónak e hervadó virágával

a Gyönyörűség birtokosa vagy;

hogy amikor a lomb közt rejtőző, ottfeledett

Cseresznye-fülbevalón osztozunk,

lehet férges is, de az a legédesebb;

hogy az én ,,jó éjszakát drágám" sóhajommal,

a Zene csókolja álomra pillád,

és ölelő karomban a Mindenség ringat el;

az én fejem alatt együtt-gyűrt párnán

jut neked a legpuhább hitvesi fekhely;

hogy a világ legszebb szerelmes verse az,

ha egyszerűen csak kimondom, szeretlek.

S a szívemre, itt örök-előtted a földön,

úgy vigyázol, mint legértékesebb kincsedre.

Munkában érdessé vált kezünket, szavunkat

sosem elrejtve, sosem szégyellve,

melléteszed a Te szívedet is.

És odahelyezed holnap is.

S még akkor is, amikor az enyémnek fáradt,

kihagyó már a lüktetése.

Nem lépsz rá.

És nem hagylak el én se'.

S az örökkének a legeslegvégén majd,

a maroknyi semmiben,

együtt porladnak el.

Szikrák a szívemből

Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből

Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből,

s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből.

A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló,

s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!

Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya,

s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja,

mert aki sok éhes, jó szívet megetet,

hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!

Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni,

éhező szívekhez szép szavakat szólni!

Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel,

melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!

Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját,

őrizgessük szépen szívünkben szikráját.

Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad,

és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!

Egy szenvedély margójára

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek

mindig talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé,

és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!

Egész szíve a tenyerében lüktet,

oly egyetlen egy kezében a kő,

és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.

Hangot sem ad a néma szakítás,

egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Reggeli gondolat

Aranyosi Ervin: Reggeli gondolat

 Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,

de életed csak tiéd, és neked kell hallani

a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,

mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.

Induljon el vidáman mindegyik új napod.

Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,

Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,

lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!

S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!

Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,

s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.

Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,

s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.

A hegycsúcsra sokféle út vezet

A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek, és

kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tű-

nik, de azért ugyanazt a hegyet látod, különböző oldalairól.

Ezért hát, légy türelmes önmagaddal szemben...Találd meg

a neked legmegfelelőbb utat... De légy türelmes másokkal

szemben is, akik másik ösvényt választottak... Se a Te utad,

se a másoké,nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapasz-

kodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Ilyenkor

fel kell állni,ne maradj fekve!Amíg úton vagy,nincs veled sem-

mi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letá-

boroztál a hegyoldalon.

Popper Péter

Ébren is rólad álmodom...

Bakos István: Ébren is rólad álmodom...

Ébren is rólad álmodom, 

hogy mért van ez, már jól tudom. 

Egy érzés fűti lelkemet, 

mely nem más, mint a szeretet. 

Megszeretni téged nem volt nehéz, 

mert az egész lényed 

akár a méz. 

Édes vagy, kedves vagy, 

szívemnek gyöngyvirága, 

Bájodnak, mosolyodnak 

nincs világon párja.

Köszönetet mondok...

Wass Albert: Köszönetet mondok...

Köszönöm ezt a téli éjszakát,

amit emlékül adott nekem.

Köszönöm, hogy szeretett egy kicsit,

mert én magát nagyon szeretem.

Szeretem, úgy ismeretlenül,

névtelenül, szőkén, szépen.

Mese volt. Oh, e mesénél

csodásabbat még soh'sem éltem.

Talán, ha jobban megismerném,

oly szürke lenne, mint a többi -

Köszönöm azt, hogy így maradt meg.

Álmok szoktak így a szívekbe

belopódzni, és tovaszökni.

Álomtündérhez

Wass Albert: Álomtündérhez 

Add a kezed, úgy halkan, csendesen. 

Te nem lettél még hozzám hűtelen. 

Mikor mindenki csalfán elhagyott, 

Gyújtottál bennem reménycsillagot. 

Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta 

Te elvittél az álmodó avarra. 

S te mutattál mindent, ami ott terem 

A bűvös, varázsos álom-réteken. 

Ha megtépett az élet rózsabokra, 

Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. 

Ha vérző szív volt mellemen az érem, 

S töviskoszorú messiási bérem, 

Te glóriává változtattad azt, 

Virágot hintettél rám és tavaszt. 

Ha voltam bűnös, lázadó Kain, 

Vittél az eszme-Krisztus után, 

S hogy az igazság sugározzon rám, 

Vezettél fönt a néma Golgotán. 

Ha rám viharzott lent az ember átka, 

Vittél a béke messze csillagára. 

Féltem. . . kezed kezembe tévedett. 

Óh, örökre áldott legyen neved!

Mosolyogj!!!

Mosolyogj!!!

Mikor vidám a szíved, a falak is nevetnek.

Olyankor még a hideg kövek is élednek.

Mikor örül a tested minden porcikája.

A lelked is szerelmes annyira imádja.

Mikor vidámságod kitör a szürkeség falából.

Mosolyod is feljő a bánat árnyékából.

Mikor a jó kedved mindent megváltoztat.

Életed boldog lesz nem kell több áldozat.

Mosolyogj hát bele e szomorkás világba.

Tudd, hogy jó helyen vagy minden ember látja.

Jussak majd eszedbe, ha magányod megtámad.

Mert néha ha búslakodsz, s reményed is elhagy.

Mosolyogj majd kérlek s tudd, hogy jó ember vagy.

Mit ér a hó?

Aranyosi Ervin: Mit ér a hó?

Esik a hó, de nincs elég hideg,

mint porcukor, a földet hinti meg,

de nem marad, elolvad messze jár,

csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,

a mezőket nem óvja takaró,

csak száll millió hópihe,

de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,

eső után, ugyan mi haszna van?

Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?

Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,

az ígéret lelkünk érinti meg,

és nem marad, csak elolvadt remény,

olyan csoda, mi sosem volt enyém…

A csend hangja

Gősi Vali: A csend hangja

Együtt voltam ma a csenddel

némaság volt a szívemben.

És ahogy a csendre leltem,

dallam csendült a lelkemben.

Simogattam, melengettem,

hangtalanul átöleltem.

S ahogy a csendet öleltem,

dalra kélt a szeretetem

Kérések ...

Ha

Fridli Zoltán: Ha

Ha szívemnek volna ezer szobája,

Mindegyiknek TE lennél a lakója.

Ha lelkemnek volna élete ezernyi,

Érted halna meg mind amennyi.

Ha életem több is lenne,

Valamennyi csak érted élne.

Ha időm lenne hónapszám,

Azt mind rád fordítanám.

Ha szívednek egy csak a szobája,

Hadlegyek én a lakója.

Ha lelked csak egyszer tud élni,

Szeretném azt én birtokolni.

Ha már több életed nincs,

Én legyek a főkincs.

Ha az idő, hozzád szűkmarkú,

Perced velem töltöd, nem leszek szomorú.

Ha szívünk egymás szavára dobogna,

A szeretet zászlaja lobogna.

Ha egymásba fonódna a két lélek,

Az gyönyör, boldogság lenne, s nem vétek.

Ha életünk síkja egymással egy irányba szaladna,

Unalomba az, soha nem torkolna.

Ha elég időnk, egymásra lenne,

Az életünk szekere is könnyebben menne.

Mikor elalszol, álmodj velem

Zalatnay Sarolta - Mikor elalszol

Mikor elalszol, álmodj velem.

Áá-áááá

Ha valami fájna, feledjed el.

Áá, tedd meg nekem!

R: Álmodd azt, hogy dalol a fény,

s dala lassan utol is ér!

Mikor elalszol, álmodj velem.

Áá-áááá

A virágok színét ne feledd el.

Áá, tedd meg nekem!

R.

Mikor felébredsz, gondolj velem.

Áá-áááá

Csizmád a hóban könnyű legyen.

Áá, tedd meg nekem!

R.

Mikor elalszol, álmodj velem!

Áá-áááá

A csókjaim ízét ne feledd el.

Áá, tedd meg nekem!

||: Nánáná-náná-nánánáná

Áá-áááá

Nánáná-náná-nánánáná

Áá-áááá :||

 

Úgy akarok élni

Úgy akarok élni, hogy ha majd egyszer eljön az-az utolsó pillanat... Mikor mennem kell... az arcomon egy szép mosollyal távozzak.. Úgy akarok élni.. hogy mindent megtettem, amit valaha akartam Nem megbánni semmit... mert mikor megtettem boldog voltam! Hogy egy játék volt az élet.. s sikerült minden akadályon túllépnem ... Még akkor is.. ha időközben egy újabb seb vésődött a szívemen.. Próbáltam minden napomat úgy átélni, mintha az utolsó lenne.. Minden percet kihasználni... vidáman, boldogan és nevetve.. Nem sírni valaki után.. akiért hiába teszem.. csak mosolyogni! Akkor is, ha a fájdalomtól már nem vagyok képes tovább menni... Úgy akarok élni, hogy ha visszanézném az életem filmjét egyszer Azt mondhassam: Küzdöttél az álmaidért sohasem adtad fel! Úgy akarok élni... hogy ha ez a pillanat eljön.. mindennek vége.. Szép emlékként szeretnék megmaradni az emberek szívébe!

Száll, száll a hó

Máhl Anita: Száll, száll a hó

Szállingózik a hó, 

Hull alá kedvesen. 

Mi járhat ilyenkor a fejekben? 

Nyugodt, tiszta tájon hódara. 

Nem szól kint, csak a szél szava. 

Hidegben száll, száll a hódara. 

Mit mondhat el a szív szava? 

Száll, száll nagy pelyhekben a hó. 

Szeretlek; szívemből őszintén száll a szó. 

Kavarogva száll, száll alá a hódara. 

Legszentebb érzéseim közöltem veled általa.

Minek örüljek?

"Minek örüljek?" - kérded. 

Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy.

Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap.

És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap 

mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad.

Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett

- és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

Müller Péter

Veled

Fricz Brigitta: Veled

Mikor Veled vagyok, csak állok szótlanul,

Az arcomon ragyog minden szó, józanul.

Szemedben ég a tűz, hozzámérsz, reszketek.

A Vágy karodba űz, de benne elveszek.

Mikor Veled vagyok, simítom arcodat,

A járdán andalog egy kósza gondolat:

Hogy Te meg én talán... Hogy még igaz lehet...

Fakó házak falán árny fogja meg kezed.

Mikor velem talál a lázas éjszaka,

Minden csók új halál - ha nem kísérsz haza.

Mosolygó illatod ruhámban lel hazát,

Karodban ringatod a testem válaszát.

Mikor velem marad a kába suttogás,

A holdfény rám ragad, akár egy vallomás.

Ilyenkor álmosan az ablakodra száll

A Csend. Átsuhan rajtunk a félhomály.

Mikor Feléd megyek, a hangod hallgatom,

Játékszered leszek - azzá teszel, s hagyom.

Mert Nélküled megöl a gyáva, új remény,

Hisz nem vagy itt, s gyötör, hogy nem lehetsz enyém...

Mert nem vagy itt, s legyűr a fájdalom,

Lehunyva két szemem, hiányod fájlalom.

Vénámból messze száll a fáradt képzelet,

Az emlék rád talál. Minden perc kell veled!

Régen Magányt növel egy csonka érzelem,

Karod, ha mást ölel, csak félig létezem.

De egyesülve él és újra felragyog

A nappal és az éj, mikor Veled vagyok!

Jó érezni ...

Illyés Gyula: Jó érezni

Jó érezni azt, hogy szeretlek

nagyon és egyre-egyre jobban.

Ott bujkálni a két szemedben,

rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már

szemeimben élnek és néznek,

s érezni azt, hogy szép, veled szép,

és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,

külön tévelyegve;

talán egy kis fészek adja meg

nekünk,

hol ajk az ajkon egymást

átölelve,

nevetve-sírva boldogok leszünk.

Véletlen

Sulyák Tamás: Véletlen

Forró sóhajod megégeti szívem,

menekülnék tőled, de hiába minden,

mert elcsukló hangon rólad álmodom,

így ébredek azóta minden hajnalon.

Véletlen csupán, hogy rólad álmodom,

de szerelmes szíved oltárán áldozom,

hogy egyszer észreveszel a tömegben,

s leoldod bilincseim, fagyos kötelem.

Távol van már a perc, mikor éreztem,

egyedül voltam, megsebezve léteztem,

de mi volt, elmúlt, fájó, bús dalom,

mikor követtelek téged vakon...

Akkor is

Jószay Magdolna: Akkor is

Mikor fénylő szemmel némán nézted arcom,

mikor alkalom volt, s elakadt a hangom,

mikor választ kívánt néhány félénk sorom,

mikor tébláboltam szürke állomáson -

vártam rád akkor is.

Mikor elhervad s emlék már a rózsa,

napfény nem, de eső hull arcomba,

ha gyűrűket fodroz lábamnál a tócsa,

a szél az úr, mely metsző és goromba -

várok rád akkor is.

Mikor a bánat tarisznyástul hozza

a gondot és könnyet, majd vállamra akasztja,

ha álmom lidércként lelkem sírját ássa,

vagy ha borzalomnak lennék gyáva foglya -

várnék rád akkor is.

Hagyd a könnyeket

Lengyel Jolán: Hagyd a könnyeket

Fejem felől egyszer, ha eltűnik az ég,

Ha úgy érzed hiányom az égig ér,

És rám gondolsz, mikor sírnak a fellegek,

Csak Te ne sírj, hagyd a könnyeket.

Az élet viharában óvom léptedet,

Én mindig, mindenben ott leszek veled,

Nem hagylak el soha, fogom a kezed,

Hát kérlek, ne sírj, hagyd a könnyeket.

Megsimogatlak a könnyű szellővel,

Üzenetet küldök a zizegő levéllel,

S ha nem látsz mást, csak felhős eget,

Te akkor se sírj, hagyd a könnyeket.

Ha rám borul az éj fekete leple,

S a szívem nem vár többé kikeletre,

Emlékvirágaimat itt hagyom neked,

Csak kérlek, ne sírj, hagyd a könnyeket.

Messze valahol

Hinni kell....

Hinni kell....

"Hinni kell a boldogságban, úgyis eljön egyszer.

Ha majd hozzád bekopogtat fogadd illő gyengéd szeretettel.

Vigyázz rá,hogy el ne menjen, maradjon csak mindörökké nálad.

A boldogság ritka vendég őrizd meg, ha végre meg találtad.

Hinni kell a boldogságban, ne siettesd türelemmel várjad

Zárd szívedbe, hogy ha eljön ne feledd,hogy erre sokan várnak.

Te már tudod, csak az boldog aki igaz szerelemben élhet

Hinned kell a boldogságban, mert valaki elhozza majd néked." 

"Családi kör" mai szemmel...

"Családi kör" mai szemmel...

Hogy látná ma Arany János a TV-t ?

Este van, este van, elpihen a világ.

Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.

Villog a képernyő, rombolja az elmét,

Sokan ebben lelik életük értelmét.

Csapong a hülyeség, az eget sodorván:

Horror, krimi, thriller az összes csatornán.

Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,

A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

Véres vajas kenyér a temető falán,

Batman, ET-kukac, jönnek egymásután.

Reggeltől estélig örömüket lelik ,

Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.

Étkezés helyett is a Supermant nézik,

Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik.

A képernyő elől el nem mozdulnának,

Napfényt, fákat, mezőt talán nem is látnak.

Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,

Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.

Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,

Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.

Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,

Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.

Ott aztán fejlődnek, egyre okosodnak,

Sokan nem hogy írni, olvasni sem tudnak.

Tévé előtt hasal a kiszolgált kutya,

Évek óta nézi, azért olyan buta.

Haza jön a gazda, munkából fáradtan,

Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.

Üveges szemekkel bámulja a krimit,

Éppen egy kis papnak szúrják ki a szemit.

Autók nyikorognak, robbannak a házak,

Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

Emberevő cápa, kisgyereket fal fel,

Akit fürdés közben, szüleitől mart el.

Élvezi a család Hasfelmetsző Jack-et,

S hogy kell beváltani fedezetlen csekket .

Bankot kirabolni csupán egy pillanat,

Tisztviselőt, rendőrt lövik mint a nyulat.

Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,

Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!

Egyik gyerek titkon apja zsebébe nyúlt,

Hátha talál benne almát, netán kisnyúlt.

Egyiket sem leli, helyettük a halál:

Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.

Fegyver nélkül járni életveszély máma,

Hálával gondolnak "NagyAmerikára"!

Hogy ez hová vezet, leírni is félek,

Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek!

Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,

Így ragyog előttünk "egy új és szebb jövő"!???

Sose haragudj meg arra

Sose haragudj meg arra,

Ki durva szóval megsebez.

Tudom jól, hogy fáj a sértés,

Valld be, a fontos mégsem ez.

Hidd el nekem, senki nem rossz,

Hidd el, jók az emberek,

Valakiért mindenki harcol,

Valakit mindenki szeret.

Victor Hugo

Est

Az élethez kétségtelenül kell ...

Lassan megöregszik

Imre Flóra: Lassan megöregszik 

Az ember lassan megöregszik,

A jövőnél már fontosabb a múlt.

Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,

Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.

Nem is sötét, üres. A szerelem

Többé már nem követelőző,

Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.

A szerelem is néz csak, nem remél.

Az úton egyedül kell végigmenni.

Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.

Nem lángol már. De fájni még tud.

BUÉK 2018

Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év,

kedves hajlékodba költözzön a jólét.

Lelkedben boldogság, szívedben béke,

Ezt kívánom neked az új évre!

B ékés álmainkban ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető

K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet:

Kívánok Boldog Új Évet

Tervetekhez szerencsét,

Munkátokhoz kedvet,

Minden földi jóból,

A legkedvesebbet.

Kérem a jó Istent,

Küldjön áldást Rátok,

Hogy az Új Év minden napján

Vigyázzon reátok.

B.Ú.É.K!