László B. Irén: Egy villanás
Egy villanás az életünk,
Ma vagyunk, holnap elmegyünk.
Csak nyomaink maradnak a porban,
A kicsi patak karjaiban.
Fölénk hajlanak az öreg fák,
Leveleik halkan susogják
Menj, fürödj a friss patakban,
Ne nézz vissza a múltba!
Olvadj bele a mindenségbe,
Küldj szivárványt a reggeli égre,
Ereszkedj ködként,
Mindent betakarva,
Szeretteidet megsimogatva.
Dobd el az ócska kabátot!
Sokkal könnyebb lesz meglátod,
Öleld át a fénylő világot,
Benne megérzed a barátod.
Fürödj a könnycseppekben,
Akár a hajnali harmat-fürdőben.
Száguldj át a fellegek felett,
Ott már csak a kékségek fénylenek.
Ne törődj a dermesztő hideggel,
Az csak egy villanásra ölel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése