Egy életen át. Ki kalandot, ki társat, ki szerelmet, ki érzéki vágyat,
ki az igazit, ki bizalmast, ki intellektuális partnert, ki önmagát; ki
biztonságot, ki családot és meleg otthont, ki izgalmas utazást, ki
elfogadást, ki csupán egy ölelést. Nem keresünk-e valójában akkor
is, amikor "félrelépünk"? Nem azt keressük-e, amit nem találunk
abban a kapcsolatban, amiben épp benne vagyunk? Lehet, hogy
csak egyetlen részlet hiányzik, valami nagyon kevés, ami azonban
bőven elég, ha úgy érezzük, hogy épp ettől nem vagyunk maradék-
talanul boldogok. Az más kérdés, hogy akarunk-e kompromisszumot
kötni, és lemondani ezekről a dolgokról. Vagy ha fontosak a hiányzó
részletek, akkor hajlandóak vagyunk-e dolgozni, tenni azért, hogy az
első számú kapcsolatunkban megtalálhassuk mégis, amit keresünk.
Sokszor van úgy - mert nem egyszerű két ember elvárásait,
vágyait időben és térben tökéletesen összehangolni -, hogy bár jól
érezzük magunkat, szeretjük egymást, de valami akkor is hiányzik.
Vagy azért keresünk, mert bár egyszer kimondtuk az igent, ha
őszinték vagyunk magunkhoz, nem annak az embernek és nem
azokra dolgokra bólintottunk, amiket a zsigereink diktáltak. Így
- noha talán észre se vesszük - keresünk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése