Úgy kellesz...

Úgy kellesz... 

Úgy kellesz, mint

a fűszer, mi izgató,

a gyógyszer, mely lázat csitító,

a bor, mely bódító,

a szó, ami hódító!

Kell még...

néha erő belőled,

olykor gyengédség felőled,

édes csókod, ölelésed,

borzongató érintésed,

kezed minden mozdulata,

szíved összes dobbanása!

Az is, hogy...

felemelj és elringass,

ha széthullok, összerakj!

Együtt...

álmodjunk és ébredjünk,

szárnyaljunk, ne csak vergődjünk!

Hogy együtt...

keressük a végtelent,

újraélesszük a vértelent,

ne parazsat, nagy tüzet,

oldhatatlan szerelmet.

Az is...

hogy életet adj, majd elvedd azt,

szívembe hol telet hozz,

hol tavaszt!

És így is...

cseppenként vagy egészben,

félszegen vagy merészen,

csendesen, szerényen,

vagy szenvedély hevében.

Halkan vagy ordítva,

nevetve vagy zokogva,

fiatalon, erősen,

fáradtan és öregen.

S, ha már nem leszel,

csak némán és csendesen,

veled halok én is, Kedvesem!

Álom világ

Álom világ

Képeidet nézve megremegtem,

Éreztem valamit ami elűzhetetlen,

Akkor még csak álom voltál,

Gondolataimban csak te jártál.

Vártam a napot, hogy valóra válj,

S hogy az álom ajtaján mellém állj.

Amikor remegő testem rád várt,

Próbáltam elűzni a magányt.

Nem hittem volna, hogy meglátsz,

S hogy oly hirtelen valóra válsz.

A kép most életre kelt,

Ami tiszta érzéssel felemelt.

Szavaid oly igazak voltak,

A kezed érintése, a rejtelmek ébredése,

Olyan belső érzelmet éreztem előtörni,

De visszatartottam az ajtót, s nem engedtem kijönni.

Vártam, hogy ajkad az ajkamhoz érjen,

Olyan gyorsan történt minden,sietve elengedtem a kezed,

De ott hagytam neked, egy kis részt magamból.

A szivem legrejtettebb fiókjából.

Egyszer minden álom valóra váll,

Egyszer minden csókom rád talál,

Csak hinni kell benne, s körbevesz az álomvilág.

Múlnak az évek ...

Senki sem tökéletes

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!

Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!

Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,

szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon,

s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,

se a sajátodon, pláne nem más lelken,

ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,

csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!

Persze ez a módszer még nem tudományos,

ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen,

mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten.

Változik az ember, jobbá akar válni,

csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!

Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!

Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,

szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni,

engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni,

hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes,

kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

Mert aki szeretne, annak lesz is párja,

hidd el szép valódat már valaki várja,

aki befogadna, s képes lenne adni,

kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

Ne a tökéletest keresd a világban,

olyat, kivel részed lesz a boldogságban,

aki szívedbe lát, s képes érted tenni,

aki hibáiddal együtt tud szeretni!

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája,

nincsen tökéletes, mindnek van hibája!

Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek,

élvezi a létet, s boldogabban élhet.

Tavaszról álmodom

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodom 

Tavaszról álmodom, zöld bársonyú rétről, 

virágszirmot bontó, langyos napsütésről. 

Rügyekkel díszített, ébredező fákról, 

szerelemtől hangos sok-sok kismadárról. 

Tavaszról álmodom, csobogó patakról, 

vígan fickándozó, apró kis halakról. 

Egy rám váró szívről, míg az erdőt járom, 

aki én reám vár, talán megtalálom. 

Tavaszról álmodom, hisz most kihűlt minden, 

sötét felhők szállnak, fent az égi szinten, 

a Nap is bujdokol, szégyell előjönni, 

gyenge most a fénye, nem tud tündökölni. 

Tavaszról álmodom, s hiszem hamar eljő, 

a hótól megtisztul a sok sötét felhő, 

s remélem a tavaszt nem hiába várom, 

eljön, amikor kell, ha véget ér az álmom…

Csak álmodunk...

Szabolcsi Zsóka: Csak álmodunk...

Tenyerembe bújtak illatok,

lüktetnek velem pillanatok,

holdfényt vágyik a harcom,

jöjj, érintse fénye arcom;

új álmokat súgjon a szél,

hajolj közel, halld, mit mesél,

halld szívem szapora ritmusát,

táncot vágyó ősi rítusát,

hallgasd a percek énekét,

lüktető-bongó lélekét;

s csak álmodunk, csak ébredünk,

csak kéz a kézben éledünk,

zihál a hold a hárs fölött,

a tölgy is díszbe öltözött,

pillangó vágy csiklandja szívem,

s szikrát pattint hűs tenyerem...

Az élethez kétségtelenül kell ...

Fájdalom

T. Fiser Ildikó: Fájdalom

A sírás a gyengék szenvedése, 

az erőseké a csendes magány. 

Ha a fájdalom könnye csak fojtogat, 

de nem tör a felszínre utat, 

úgy bánatod nem csupán büszke sérelem, 

lelked gyásza, szíved sivár magánya az, 

agyadat elöntő félelem. 

A sírás a gyengék menedéke, 

az erőseké az őrjítő magány. 

Nem szólni, nevetve sírni könnytelen, 

cipelni lelkedben a terhet szüntelen. 

Átérezni a fájdalmat mélyen, 

kinek nem sajátja erre képtelen. 

Keserűn csalódik ki a gyógyírt 

magában nem lelvén, 

keresi másokban, könnyekben.

Forrás legyél

Szabolcsi Erzsébet: Forrás legyél

Forrás legyél. 

Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó 

hideg és jóízű éltető víz. 

Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül, 

kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön, 

friss levegőjű hegyi réteken. 

Patak legyél. 

Lágyan aláomló, hűvös érintésű; 

hideg selymes vizedtől kapjanak erőre 

a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között, 

fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt, 

zöld pázsit és őszi avar keretezzen, 

míg tovagördülsz kavicsokat mosva, 

s lomha folyóvá terebélyesedsz. 

Folyó legyél. 

Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat, 

mely mindent megragad, 

magával sodor, míg meg nem érkezik 

az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába. 

Tenger legyél. 

Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság. 

Kiszámíthatatlanul változó, 

tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt 

szilaj erő, hullámsír, 

vagy elcsendesült sima víztükör. 

Óceán legyél. 

Széles és határtalan. 

Kincseket rejtő, ringató mély bölcső. 

Vég nélküli korlátlan lehetőség. 

Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető 

kiismerhetetlen végtelenség. 

Legyél víz, életet adó őselem, 

legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen, 

legyél levegő, mindent beborító láthatatlan, 

legyél szikla, szilárd, megingathatatlan, 

legyél forrás, patak vagy tenger, 

legyél te magad, legyél ember.

Add tovább

E. Isenhour: Add tovább

Ha van valamid ami jó ami barátaiddal megosztható, 

Legyen bár csak egy apróság, 

Hozhatja Isten áldását. 

Add tovább. 

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, 

de segit megharcolni egy-egy csatát. 

Lehet, hogy egy könyv mely érdekes, 

egy kép vagy pillantás, mely kellemes. 

Add tovább. 

Ne feledd a másik fájdalmát. 

Te kell, hogy segitsed az uton tovább. 

Egy kedves szó vagy mosoly, 

áldás lehet a másikban. 

Add tovább. 

Ha tudsz egy kedves történetet, 

vagy hallottál az utcán jó hireket, 

vagy jó könyvet rejt a szobád, 

mely segit elüzni a másik bánatát. 

Add tovább 

Ne légy önző a szivedben, 

de viselkedj a legnemesebben. 

Tedd a közösbe a kenyeret, 

hogy társaid is egyenek. 

Add tovább. 

Ha Isten meghallgatta imád, 

s az égből áldást küldött le rád 

ne tartsd meg csak magadnak, 

még mások sirnak, jajgatnak. 

Add tovább

Ha szeretsz valakit,érte élsz

"Ha szeretsz valakit,érte élsz. Azt akarod,hogy neki legyen a legjobb, még ha ezzel fel is kell áldoznod a büszkeséged,az elveid,a szabadságod,a barátaid és mindent, ami addig a tiéd volt. Akkor is, ha tudod, nem érdemli meg, akkor is, ha olyat kell tenned vagy mondanod, ami fáj, mert boldoggá tesz a tudat, hogy Ő boldog, anélkül,hogy tudná, mit tettél érte, anélkül, hogy bármit is várnál érte cserébe. Akkor is,ha ő nem szeret.
Ha szeretsz nem kérdezel és nem vársz választ. Érzed a másik fájdalmát,vele sírsz belül, boldog vagy,ha ő boldog, arra gondolsz amire ő, azt akarod,amit ő, követed, bárhová is menjen és bármit is tegyen. Szíved együtt dobban az ő szívével,tested minden porcikájában hordozod lényét,lelked egyesül az övével.Nem kell vele lenned nap mint nap, elég a tudat,hogy ő létezik."

A szeretetet mindig el kell fogadni

A szeretetet mindig el kell fogadni, ha felajánlják, és mindig adni kell belőle, ha szükség van rá. Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem. Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, miután egyszer már összetört a szíved. 

/Nora Roberts/

Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Aranyosi Ervin: Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mindegyik évszaknak van valami bája.

Van aki leszólja, van ki megcsodálja!

Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,

a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,

lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!

Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,

mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,

fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!

Találd meg az okot derűre, vígságra,

öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mi magam vagyok...

Fazekas Gábor: Mi magam vagyok...

Dallam vagyok...

Dallam vagyok semmi más,

nincs testem, csak lelkem

és hangulat,

és érzés, és érintés

vagyok csupán...

Nézek és látok,

és szeretem ezt a vad, kegyetlen

világot,

hisz bánat és bú, és öröm,

és könny,

és szerelem, és halál, mind egy,

mindegy, ha jön...

Valentin nap

Vizi János: A szerelem ünnepe

Valentin nap alkalmából írom ezt a verset, 

Remélem tetszeni fog és jelent majd sok kedveset. 

Hisz nekem mindig eszembe jut mikor megismertelek, 

és a sok szép hónap amit veled eltölthetek. 

Mindig felteszem azt a kérdést magamnak, 

Mi az ami benned belőlem ennyire megragadt? 

De nem is ez a fontos, 

Hanem hogy szeretlek, az biztos. 

A mosogatások egyetlen jó része, 

Hogy álmodozhatok rólad nem is kis mennyiségbe. 

Lehet rossz a napom, 

Vagy szétszórt a gondolatom, 

A lényeg hogy mindig te leszel az én "kis angyalom". 

Csak egy gondolat jár az eszembe, 

Hogy mit fogok adni a két kezedbe. 

Amit én adni akarok az viszont nem fér el semmibe, 

Mert amennyire szeretlek ahhoz nem lenne elég a világ sem.

Medgyesi Éva: Szeretlek

Szeretlek! Számomra te vagy az élet!

Szemedben bújik meg a napsugár,

hajadban látom meg sárguló fényét

amíg beragyog ablakomon át.

Szeretlek! Szemedben látom a tengert

mely átöleli a kósza felleget,

szédítő kékjében mélyen elmerengve

úgy érzem minden nap újra éledek.

Szeretlek! Számomra te vagy a minden!

benned érzem az éltető erőt,

érted lüktet a vér az ereimben

te vagy nekem a fény a dombtetőn.

Mészáros Lajos: Vigyünk virágot

Valentinkor mindenki szerelmes,

Ha nincsen párja, akkor érzelmes.

Felébred bennünk újra az érzés,

Még ha néha nincsen is megértés.

Ilyenkor könnyebben összebújunk,

Párunknak is az eszébe jutunk.

Még ha meg is kopott a szerelem,

Egymás iránt maradt még érzelem.

Kívánjunk Párunknak békességet,

Jusson az eszünkbe, hogy szép az élet.

Hogy fiatalon szerettük egymást,

Ne kockáztassuk most se a válást.

Ne csak ilyenkor vigyünk virágot,

Ezzel nem váltjuk meg a világot.

Legyünk párunkhoz mindig kedvesek,

Úgy lesznek szerelmesek az estek.

Szuhanics Albert: Valentin-napi vallomás

Piros rózsaszálat viszek én tenéked,

vér színében izzót, amely szinte éget.

Nézd, ilyen a szívem, érted lángra lobban,

Valentinnak napján nem doboghat jobban!

Tündérem, kedvesem, szerelmetes párom,

nem imád így senki ezen a világon!

Szent Bálint a tanúm, fenn a magas égben,

hogy szeretlek mostan, s szerettelek régen...

...és szeretni foglak, míg világ a világ,

Valentinnak napján rebegek száz imát.

S meglehet ezerszer -, szent neved angyalom,

álmaim csokrába fohászként foglalom!

Barát

György László: Barát

Teljes a móka és kacagás, 

Élcelődés és a vidámság. 

Nevetéssel egybekötve, 

Flörtöléssel felvértezve. 

Bűbájosan, gonoszkodva, 

Mindig van pár szaftos téma. 

Melyeket megbeszélve, 

Érünk egymás szívére. 

Tudjuk mit szeret a másik, 

Titkaink feltárjuk Neki. 

Számunkra ez a szó nem üres, 

Barátságunk Mindenekfelett! 

Angyalok vagyunk, megértjük 

A másik baját, segítünk. 

Mint a tenger, partra sodorja, 

Ami lelkünket összenyomja. 

Ördögök is vagyunk Mi ám, 

Kik a másik fájó baját. 

Poénnal humorizálva, 

Az igazságot nem látja. 

De ezért vagyunk Mi emberek, 

Életünk nem tiszta fehér, 

Életünk nem is fekete, 

Nem csúszunk a Végletekbe! 

Én sem vagyok hibátlan, 

Te sem vagy tökéletes. 

De ez tesz minket azzá, 

Akit úgy hívunk Barát!

Levélke

Levélke

Kedves férjem!

Azért írom Neked ezt a levelet, hogy elmondjam, végleg elhagylak.

Hét éven keresztül jó feleséged voltam, és semmit nem kaptam érte.

Az utóbbi két hét pedig maga volt a pokol.

A főnököd felhívott, hogy felmondtál, és ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Múlt héten, amikor hazajöttél, észre sem vetted, hogy megcsináltattam a frizurámat és a körmeimet, a kedvenc ételedet főztem, és este egy vadonatúj hálóing volt rajtam. Hazajöttél, két perc alatt megvacsoráztál, aztán miután megnézted a meccset, egyenesen felmentél aludni. Nem mondtad, hogy szeretsz-e még, nem érintettél meg, semmit nem tettél. Vagy hazudsz nekem, vagy nem szeretsz már, bármi is a helyzet, én elmegyek.

Ui.: Ha megpróbálnál megkeresni, inkább ne tedd. A BÁTYÁD és én Nyugat- Virginiába költöztünk, együtt. További remek életet!

Az ex-feleséged.

Kedves ex-feleségem!

Semmi nem tette jobbá a napomat, mint az, hogy megkaptam a leveledet. Valóban hét éve házasodtunk össze, jóllehet Te nagyon távol állsz a jó feleség fogalmától.

Sokat nézek sportot, hogy ezzel próbáljam meg elfojtani az állandó zsörtölődésedet.

Nagy baj, de ez van. Észrevettem, hogy levágattad múlt héten a hajad, de az első dolog, ami az eszembe jutott, az volt, hogy "Úgy nézel ki, mint egy férfi!". Az anyám úgy nevelt, hogy inkább ne mondjak semmit, ha nem tudok valami szépet mondani. 

Amikor megfőzted a kedvenc ételemet valószínűleg összekevertél a BÁTYÁMMAL, mivel én már hét éve nem eszem disznóhúst. Elmentem lefeküdni, mikor megláttam rajtad az új hálóingedet, hiszen még rajta volt az ára. Imádkoztam, hogy csak véletlen egybeesés legyen, hogy a bátyám reggel 50 dollárt kért tőlem kölcsön, a hálóinged pedig 49,99-be került.

Mindezek után még mindig szerettelek, és úgy éreztem, meg tudjuk oldani. Tehát amikor észrevettem, hogy nyertem a lottón 10 millió dollárt, felmondtam a munkahelyemen, és vettem magunknak két jegyet Jamaikába. De mikor hazaértem, Te már nem voltál ott.

Tudom, mindennek oka van. Remélem, olyan életet élsz, amilyet mindig is akartál. Az ügyvédem azt mondta, hogy az alapján a levél alapján, amit írtál nekem, egy fillért sem fogsz tőlem kapni. Tehát csak óvatosan.

Ui.: Nem emlékszem, hogy mondtam volna valaha, de Carl, a bátyám Carlaként született.

Remélem nem baj!

Pokolian gazdag és szabad férjed.

Ezüstkori szerelem

ŐRIZZ MEG!

P.Pálffy Julianna: ŐRIZZ MEG!

Ajkamon halk sóhajjal

pillék szárnya rebben,

ahogy én mondom,

nem mondhatja soha

senki szebben - csak ölelj,

ne engedd el a kezemet,

s én halkan súgom, forró

szenvedéllyel a nevedet;

napsugárral lehelek csókot

a szádra - Hopp! - itt egy

apró harmatcsepp, derengő

hajnal édesen kacagó lánya,

táncoló kis szivárvány,

boldog színek karneválja,

amott, holdfénnyel kergetőznek

fényes csillagok,

nézz rám Kedves! -

ez mind-mind, én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!

- tovább nem harcolhatok -

szívemet adtam, szívedért

- igaz szerelmet adhatok.

A csókod mézízű varázs - s én -

a méz, édes mámorát szeretem,

minden csókodban azt keresem,

ha ajkad az ajkamra simul,

ott érzem az ízét, hol finoman, hol

vadul.

Csak veled teljes...

Illyés Gyula: Csak veled teljes...

És jó volt érezni ujjaidnak

Finom súlyát, melegét, titkát.

Nézni arcod, mint harmatesőn

A virágok, ahogy kinyitják

Szirmukat fényesen, fehéren,

Tavasz estén, a holdvilágon,

S néha egy csepp úgy harmatosan

Tovapergett a szempilládon.

Jó volt érezni csókjaidnak

Ízét, se csókban, amit vártam,

Azt kaptam én, fürdött a lelkem

Csókjaidban, leánycsodákban.

Jó volt érezni, hogy szívemben

Versek nyíltak, csodásak, szépek,

S szemeimben újra ragyogtak

Hulló alkonyok, messzeségek.

S véremben, hogy zengett az élet

Akarása, csodás erője,

S érezni, hogy szavaid most már

Finomságokkal teleszőttek

Ne félj

Kerekes László: Ne félj 

Hagyd játszani

Elcsendesült gondolataid

Legalább az álmok ujjait

Ne szorítsd ökölbe...

Miért akarsz a hideg betonon

Elszánt tömegben vonulni?

Miért nem mersz hunyt szemmel

Ringatózni a Vágy-öbölben?

Félsz. Tudom.

Mondanod sem kell.

Látom a csonkának vélt,

Vérző, félig-eltemetett lelket...

Mintha ólommal béleltek volna

Úgy vánszorogsz át

Az egyforma napok

Kőzuhatagai között

De vár Rád egy kavargó perc

És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd

Minden álom megtart, ha hiszel

Itt egy álom, vedd el; ne félj!

Álmodj velem

Gary Hun: Álmodj velem

Álmodj velem egy éjszakán,

Ha gond gyötör, ha bánt magány,

Álmodj, ha szíved összetört,

Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál

Az élet árnyékos oldalán,

Ha összeroppantott a bú,

S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,

Bújj közel hozzám és mesélj,

Mondd el, mi lelkeden a súly,

Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,

S kikönnyezed magadból a kínt,

Álmodd, hogy féltelek nagyon,

Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,

Álmodj velem, ha kínoz a vágy,

Álmodj, ha szerelemtűz éget,

S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,

Álmodd hasadra homlokom,

S hogy tárt combodon két kezem,

Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,

Eperszín ajkaiddal felajzol,

Térdelsz, s karom magamhoz láncol,

Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,

S halljuk felettünk repdesni Ámort,

Testünket nyila, összetűzi

S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,

Hogy szerelemittasan kérem,

Nyílj meg nekem, és úgy szeress,

S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,

Hogy körbefonsz, magadba zárva,

És elkap a vágy újra meg újra,

Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,

Hogy kibújt Hold a domb mögül,

S izzadt hajszálad fonalán

Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.

Álmodd fejed a mellkasomra,

És a csendben hallhatod,

Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,

Felébredsz, s szíved arra kér, 

Tegyem igazzá vágyaid,

Váltsam valóra álmaid!

Álmodó

Bogdán András: Álmodó

Amikor lehunyod két csillag-szemed,

Amikor párnádra hajtod a fejed.

Amikor gondod a holnapra hagyod,

Amikor álmodsz - én Veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved,

Amikor sorsod nehéznek érzed.

Amikor egyedül maradtál végleg,

Amikor nincs más - vezetlek Téged.

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed,

Amikor érzed - a szavak is ölnek.

Amikor a sötét elnyelne Téged,

Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,

Amikor örök vendég a bánat.

Amikor felhők ültek a szemedre,

Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon.

Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson.

Amikor eljön a halál érted.

Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet,

Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.

Álmodj napot, szellőt - fényeket,

Csillagok vándora - élj életet...

Van úgy az ember

Vitó Zoltán: Van úgy az ember

Van úgy az ember,

hogy álmodozni vágyik,

mégsem jut messzebb:

- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,

hogy bár szólani vágyik,

mégsem jut messzebb:

- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,

hogy bátorságra vágyik,

mégsem jut messzebb:

- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,

őszinteségre vágyik,

mégsem jut messzebb:

- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,

hogy építeni vágyik,

mégsem jut messzebb:

- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,

hogy bár szállani vágyik,

mégsem jut messzebb:

- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,

hogy az Összhangra vágyik,

mégsem jut messzebb:

- veszejtő úton - lelke káoszáig...

Bizony, van úgy az ember:

otthagyná gőgös, koronáshelyét;

sóváran nézi buksi kutyájának

lélek-gyémántként csillogó szemét:

és sírva simogatja

egy őz gidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,

haragra, bosszúra készül előre,

de egy kedves hang csendül, -

és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,

hogy balsorsára készül már előre,

de egy tiszta fény villan, -

s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember,

sorsáért bármily, balszerencsét átkoz 

egy kéz, egy mosolysegítő áldást hoz,

és mégis eljut, eljut önmagához,

- kalandos úton - legjobb Önmagához.

Soha nem tudjuk mit hoz a holnap

Soha nem tudjuk mit hoz a holnap,

Úgy kell élni hogy soha ne bánd a múltat.

S ne bántsd azt ki neked irányt mutat,

Fogadd meg tanácsát s kövesd, kutasd.

Hidd el nem akar ő neked rosszat,

Mint egy angyal őrzi az álmodat,

Ha eltévedtél, és erősen akarod,

A helyes irányt, tőle megkaphatod.

Átvezet majd életed rossz napjain,

Biztat majd, hogy ezután jó következik. 

Hisz minden reggel felkel a nap,

S minden nappal új esélyt kapsz.

Új esélyt kapsz, hogy boldog lehess,

Új esélyt hogy a múltat eltemesd.

Te mit mondanál?!

Maludi Mihály: Te mit mondanál?!

Mondd, te mit mondanál,

ha minden ellened fordul,

Ha a sors keze, nem óv,

hanem ellened irányul?!

Amikor hazugnak tűnsz,

S nem hiszik egyetlen szavad sem,

Mikor megbántad tetteid,

De javítani nincs már esélyed sem...

Mondd, te mit tennél,

Mikor elfogyott a minden,

Ha már szólni sincs erőd,

Ha hiteled, többé nincsen...

Én nem így akartam,

Isten látja lelkem,

De tovább nem maradhattam,

El kellett mennem.

Mondd, te mit tennél,

Ha megbántod, ki a legfontosabb,

Ha örökre eljátszod a bizalmát,

Ha jobban félted lelke nyugalmát,

Mint saját kis világod feletti uralmát.

Te megbocsátást kérnél, tudom,

S a jövőbe nézni nem félnél,

S nem lenne benned erősebb a félsz,

Te ezt tennéd, de mondd, mit tegyek én?